670. A szegénység megmutatása
670. A szegénység megmutatása

670. A szegénység megmutatása

Amikor elkezdtem ezt az egészet a nyilvánosság előtt is megmutatni, a közösségi oldalak használata még nem volt ennyire általános. Persze akkor is megkérdeztem mindig, megengedik-e, hogy fotót készítsek, és használjam is a problémák megértetésében. Volt, akinek sosem jelentett gondot, másnak igen, és ezt mindig tiszteletben tartottam. Sokat beszéltem nekik arról, fontos, hogy az emberek lássák is a szegénységet, mert különben nehezen értik meg, nehezen élik át, nem hiszik el, stb. És azt is mindig mondtam, hogy erre nemcsak azért van szükségünk, hogy támogatókat szerezzünk a krízishelyzetek kezeléséhez, és legyen miből segítenünk, hanem azért is, hogy a szegénység megmutatásával, a probléma megértetésével hatást gyakorolhatunk nemcsak az emberekre, hanem talán magára a rendszerre is.

Tovább olvasom

669. Megszállottan, vagy kiégve
669. Megszállottan, vagy kiégve

669. Megszállottan, vagy kiégve

Sokféle jelzést kapok. Ilyet is, olyat is. Beszélek pedagógusokkal, akik küzdenek, de nem adják fel. Akik érzik, óriási a baj, mégsem hátrálnak meg, hanem századjára is nekifutnak a reménytelenül problémás gyereknek, nem hagyják magára, hanem újra és újra visszatérnek a konfliktusokat elrendezni, biztatni az alig-teljesítményt nyújtót, küzdeni a szülővel, kollégával, remélni, hogy sikeres lesz a dolog. Vagy legalábbis meg  tudják akadályozni a történetek rosszabbra fordulását.

Tovább olvasom

668. Ki nevel? A szülő vagy iskola…vagy egyik sem
668. Ki nevel? A szülő vagy iskola…vagy egyik sem

668. Ki nevel? A szülő vagy iskola…vagy egyik sem

Egyre reménytelenebbnek látom a helyzetet. Az iskola eszköztelenné válik. A szülő meg örül, ha a nap egy részére megszabadul a gyerekétől. A gyerek pedig? Nos, ő próbál igazodni. De képtelen. Keres hát túlélési stratégiákat, összerakja azokból a mintákból, amit elér. Ezek pedig sötét képet jósolnak.

Tovább olvasom