A tapasztalatok értelmezése sokat segít abban, hogy önmagunkat is elhelyezzük, és gondolkodhassunk azon, milyen viszonyunk van a dolgokhoz. Ha mondják nekünk, vagy elolvassuk valahol, az nem hat olyan erővel, mintha magunk is megtapasztaljuk.
Szóval, az “okos ember más kárán tanul” nagyon sokszor nem jön be. Ugyanazokat a hibákat gondolkodás nélkül elkövetjük, amiket másoknál esetleg ki is elemeztünk. Mennyit kell gyakorolni a gyerekeknél is ezt….és a felnőtteknél is, ahol gyerekkorban kimaradt a beépülése. És folyamatosan “ébernek” kell lenni ebben, mert így csökkenthetjük a kockázatokat magunk körül. És körülöttük is.
Egyébként is minden viszonyítás kérdése. Aki jó körülmények között él, az is hajlamos siránkozni, hogy milyen rossz neki valamilyen területen. Aztán, mikor mondjuk eljön az alapítványhoz, és belelát abba, mit jelent pl. a lakhatási szegénység, milyen mélységei vannak, átértékeli a helyzetét. Sokszor kapok ilyen visszajelzést a látogatások után.
A háztetők állapota talán még több házat érint a lakhatási szegénységben, mint a falaké. A fal repedezése, mozgása leginkább az alap nélküli vályogházaknál jelent gondot, míg a tető nemcsak itt, hanem az alappal bíró téglaházaknál is. A probléma egy része orvosolható lenne, ha időben tennének kisebb javításokat, megigazítanák a megcsúszott...
Mindig kommunikáljuk a családok felé is, hogy krízishelyzetekben számíthatnak az alapítvány segítségére. Mástól nem nagyon várhatnak effélét, a rendszer nem alkalmas rá, maximum a közmunkák kikért fizetési előleg az, amit gyorsan megkaphatnak, a többi nehézkes, testületi, vagy bizottsági döntést igényel, minél nagyobb a település, annál hosszabb az idő, ami a...
Mindig lehangolóak ezek az utcák, de ilyenkor, télen, alkonyatkor, különösen. Valahogy leheli ilyenkor magából itt minden a szegénységet. A kerítés nélküli kopott házak, a gyér füstű kémények, a betömött ablaknyílások, az alig-fényű lámpák. Lassan haladunk a kocsival, a kollégáimmal nézzük a házszámokat. Az 53-at...
