Ebben a munkában a megújulás nélkülözhetetlen. Nem lehet “rutinból” beállni egy-egy beavatkozással, folyton keresni kell, hogyan lehet hatékonyabb, és persze folyamatosan alkalmazkodni kell a változó helyzetekhez. Na igen…a reziliencia képessége. Ami nélkülözhetetlen.
Persze ettől izgalmas ez a munka. A megoldáskereséstől. A kudarcoktól, az apró sikerektől, az állandó újratervezéstől. Ez tartja állandó mozgásban az egészet.
Van, amit elengedünk, van, amihez visszatérünk, kicsit másképp, építve a tapasztalatokra. Legnagyobb kihívás mindig a “hogyan találjunk fogást a problémán?”-kérdéshez kötődik. Mikor úgy látjuk, hogy semmi sem működik. Egyszerűen nem indul el semmi.
A választási eredmények és a szegényeket (meg persze minket is) hibáztató vélemények, bár a céltól nem térítettek el, mégis, sok gondolkodást, tépelődést...
Amikor elkezdtem, nagy célt tűztem ki magam elé, rendszerszintű változásokban akartam segítség lenni, hogy igazságosabb, esélykiegyenlítőbb legyen az egész, amiben ez a generációs léptékű probléma ekkorára nőtt. Azt hittem, naivan, hasznos lehet az másoknak is, ha látok egy csomó olyan összefüggést, amit csak a terepről lehet megérteni, csak akkor, ha...
Sokszor kérdezik tőlem, mi a legfontosabb tanácsom, ha valaki hasonlóba kezdene. Sok dolgot lehetne felsorolni, de azt szoktam mondani, talán a legfontosabb a türelem. Nem lehet ebben rohanni, meg kell érteni őket, látni, hol kell segíteni, hagyni, hogy kialakuljon bennük valami, hogy ők lépjenek, álljanak ki magukért, hagyni, hogy a...
