314. Mi lesz velünk?
314. Mi lesz velünk?

314. Mi lesz velünk?

Mostanában sokan megkérdezték tőlem: mi lesz veletek a következő tanévben? A változások nem sok jót körvonalaztak. Általában így válaszoltam: HA megkapjuk a közoktatási megállapodást, HA nem nyúlnak a normatívához, HA az államosítás után a forráshiányos önkormányzatok, az épületfenntartás nehézségei miatt nem szabnak ki nagy bérleti díjat, HA az egész napos oktatás engedi a művészetoktatási tevékenységet, akkor decemberig tudunk működni. Januártól persze, fogalmam sincs, mi lesz.

Tovább olvasom

312. A megváltozott munkaképességűekről
312. A megváltozott munkaképességűekről

312. A megváltozott munkaképességűekről

Az asszonyt úgy ismertem meg, hogy segítséget kért tőlünk. Akkor épp nem alkalmazta az önkormányzat, még támogatással sem, és a svájci frank alapú hitel bedarálta őket is, mint sokakat még. Már az őrület határán voltak. Esélyük sem volt megoldást találni. Lassan, de biztosan csúsztak lefelé, a teljes elszegényedés felé. Az asszony érettségizett, gyermekkorától mozgássérült, kétoldali csípőficammal, végtagrövidüléssel, és az ehhez az évek során még társuló bajokkal. Mivel akkor még létezett támogatás az alkalmazásához a „rehabosok” számára létrehozott konstrukcióban, pályáztunk hát, sikeresen, még az útiköltségét is támogatta a munkaügyi központ. Felvettük hát, és lett az alapítványi támogatottból munkatárs, aki nagy igyekezettel próbált megfelelni a nálunk néha már követhetetlenségig feltornyosuló kihívásoknak.

Tovább olvasom

311. Lakhatási körülmények
311. Lakhatási körülmények

311. Lakhatási körülmények

Próbáljuk ezt is, a kezdetektől. Hogy a házak állapota valamelyest javuljon. Nehéz ez, hiszen a házak többsége vályog, alap nélkül, az ilyet állandóan karban kell tartani, tapasztani, meszelni, mert mozog, reped, süllyed, ha hagyják, hamar visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg benne. Sok helyen belül falakat vesznek ki, önjelölt „mesterek” segítségével, tudatlanul megbízva bennük, aztán, mikor megindul a fal, kifelé, szörnyülködve szemlélik, várva a megjósolható következményt. Ami szerencsére sokszor éveket várat magára, a repedés előbb ujjnyi, később még nagyobb, néhol én sem értem, hogy nem dől ki a fal, de nincs javítás, inkább mondják, vesznek majd másikat, mert ebben, így nem lehet lakni. Van, ahol újabb „mester” segít, OSB lapot rögzítenek elé, ami csak elfedi a bajt, de meg nem szünteti.

Tovább olvasom