Vannak történetek, mikor az ember éveken keresztül elhisz valamit… aztán egyszer csak átfordul minden, és kiderül, az egész hazugság volt. Az ember ilyenkor legszívesebben jogorvoslatot keresne. Mégsem teheti. Mert a helyzet nem olyan egyszerű. Ilyenkor marad a tipródás, a düh, a „miért nem vettem észre hamarabb” keserves, szemrehányó érzése. És...
Akik érdeklődnek a munkánk iránt, gyakran kérdezik: és mi a helyzet a mobilitással? Ez a fogalom egyre gyakrabban előkerül, a munkaerőpiachoz kötődve, és igen, a világban az egy logikus dolog, hogy az emberek oda költöznek, ahol van...
Romlanak a tanulmányi eredmények. Mi is tapasztaljuk ezt, még azoknál is, akik plusz támogatást kapnak a hátrányaik kompenzálásához, legyen az ösztöndíj, vagy korrepetálás. Hallottuk ugye a múlt héten kormányzati szintről, hogy nem lenne itt baj, minden remekül halad, csak a szegregátumok iskolái lehúzzák az...
Nem most fogalmazom meg először: akkora rések vannak a rendszeren, amit nagyképűen szociális hálónak hívunk, hogy abban sokszor eltűnnek családok, gyerekek. Ha történik valami visszafordíthatatlan, akkor mindenki a másikra mutogat, a felelőst keresi, akinek a nyakába varrható a dolog, akit majd a vizsgálat lezárása után el lehet marasztalni. És ezzel...
Tudom, előzőleg is e téma körül gondolkodtam, a hibáztatáson, a személyes felelősség kérdésén.Próbáltam akkor a politikusok viszonyulásaiból indítani, a messziről lenézés ideológiává szerveződő folyamatából. Ami a héten sem nyugodott le, folytatódva tovább, most Hegedűs Zsuzsa nyilatkozata tette vezető hírré a sajtóban a...
Akik nem tanulmányozzák közelről ezt az egészet, itt leragadnak: ők döntenek így, hogy így élnek, az ő felelősségük ez, senki másé, ők a hibásak (persze mindenért), a teherért is, amit ráraknak a...
Mindig lehangolóak ezek az utcák, de ilyenkor, télen, alkonyatkor, különösen. Valahogy leheli ilyenkor magából itt minden a szegénységet. A kerítés nélküli kopott házak, a gyér füstű kémények, a betömött ablaknyílások, az alig-fényű lámpák. Lassan haladunk a kocsival, a kollégáimmal nézzük a házszámokat. Az 53-at...
A héten mutatott egy kollégám egy fotót. Az egyik programunkon készítette. Fiatal anyuka ült az asztalnál, elmélyülten színezgetve egy rajzot, teljes figyelmével arra koncentrálva, közben a kisfia, aki két év körül lehet, kiszabadítva az anyja bal mellét,...
Az első pillanattól éreztem a saját felelősségem ebben az egészben. Éreztem, hogy minél inkább bíznak bennem, annál jobban nő a felelősségem. Mert az integráció útját velem és munkatársaimmal építik, és, bár ebben az ő tudásuk is benne van, mégis mi vagyunk, akik a többségi társadalomból érkezve, jobban értjük a másik...
Azt mindig tudtam, hogy a felnőtteknél nagy változást nem tudunk elérni. Egy felnőtt nehezen képes a nyomorúságban és tudatlanságban szocializálódva változtatni az életén. A szokás és értékrendszer zsigerileg épül be, a születéstől kezdve, és amikor megszilárdul, életformává válik, akkor már nagyon nehéz változtatni...
