Címke: felelősség

Akik érdeklődnek a munkánk iránt, gyakran kérdezik: és mi a helyzet a mobilitással? Ez a fogalom egyre gyakrabban előkerül, a munkaerőpiachoz kötődve, és igen, a világban az egy logikus dolog, hogy az emberek oda költöznek, ahol van...

Tovább olvasom

Romlanak a tanulmányi eredmények. Mi is tapasztaljuk ezt, még azoknál is, akik plusz támogatást kapnak a hátrányaik kompenzálásához, legyen az ösztöndíj, vagy korrepetálás. Hallottuk ugye a múlt héten kormányzati szintről, hogy nem lenne itt baj, minden remekül halad, csak a szegregátumok iskolái lehúzzák az...

Tovább olvasom

Nem most fogalmazom meg először: akkora rések vannak a rendszeren, amit nagyképűen szociális hálónak hívunk, hogy abban sokszor eltűnnek családok, gyerekek. Ha történik valami visszafordíthatatlan, akkor mindenki a másikra mutogat, a felelőst keresi, akinek a nyakába varrható a dolog, akit majd a vizsgálat lezárása után el lehet marasztalni. És ezzel...

Tovább olvasom

Tudom, előzőleg is e téma körül gondolkodtam, a hibáztatáson, a személyes felelősség kérdésén.Próbáltam akkor a politikusok viszonyulásaiból indítani, a messziről lenézés ideológiává szerveződő folyamatából. Ami a héten sem nyugodott le, folytatódva tovább, most Hegedűs Zsuzsa nyilatkozata tette vezető hírré a sajtóban a...

Tovább olvasom

Akik nem tanulmányozzák közelről ezt az egészet, itt leragadnak: ők döntenek így, hogy így élnek, az ő felelősségük ez, senki másé, ők a hibásak (persze mindenért), a teherért is, amit ráraknak a...

Tovább olvasom

Mindig lehangolóak ezek az utcák, de ilyenkor, télen, alkonyatkor, különösen. Valahogy leheli ilyenkor magából itt minden a szegénységet. A kerítés nélküli kopott házak, a gyér füstű kémények, a betömött ablaknyílások, az alig-fényű lámpák. Lassan haladunk a kocsival, a kollégáimmal nézzük a házszámokat. Az 53-at...

Tovább olvasom

A héten mutatott egy kollégám egy fotót. Az egyik programunkon készítette. Fiatal anyuka ült az asztalnál, elmélyülten színezgetve egy rajzot, teljes figyelmével arra koncentrálva, közben a kisfia, aki két év körül lehet, kiszabadítva az anyja bal mellét,...

Tovább olvasom

Az első pillanattól éreztem a saját felelősségem ebben az egészben. Éreztem, hogy minél inkább bíznak bennem, annál jobban nő a felelősségem. Mert az integráció útját velem és munkatársaimmal építik, és, bár ebben az ő tudásuk is benne van, mégis mi vagyunk, akik a többségi társadalomból érkezve, jobban értjük a másik...

Tovább olvasom

Azt mindig tudtam, hogy a felnőtteknél nagy változást nem tudunk elérni. Egy felnőtt nehezen képes a nyomorúságban és tudatlanságban szocializálódva változtatni az életén. A szokás és értékrendszer zsigerileg épül be, a születéstől kezdve, és amikor megszilárdul, életformává válik, akkor már nagyon nehéz változtatni...

Tovább olvasom

Azt hiszem, nagyon elrontjuk őket. Szándékosan mondom így, többes számban. Mert valahol mindannyian felelősek vagyunk értük. Akkor is, ha nem mi vagyunk a szüleik. Ha egyszerűen csak azt gondoljuk, nincs több dolgunk velük, mint az a szűkre szabott 45 perc az iskolában, az ötperces orvosi vizsgálat, ha megfázott, vagy a...

Tovább olvasom