Amikor az alapítványnál elkezdtük ezt az egészet, eleinte a saját készleteinkből segítettünk. Ruhák, cipők, iskolaszerek, könyvek, játékok vándoroltak be az irodába, a tanári szekrényekbe, onnan pedig ki a családokhoz, gyerekekhez. A készleteink hamar kimerültek, de a munkánk nyilvánosság előtti kommunikálásával párhuzamosan kezdtek segíteni mások, hamarosan raktár kellett, meg gyűjtőpontok, hogy...
Talán racionálisabban, talán érzelmek nélkül könnyebb lenne ezt a munkát végezni. Szárazon, szenvtelenül, nem nézve sem a szemekbe, sem magamba. Nem keresni mindig magam is ebben az egészben. Kívülállóként nézni a problémára, és félrefordulni, tudomást sem venni a kudarcról. Azt gondolni, hogy ezzel nincs dolgom. Nem gyűlölni, de nem is...
Vannak történetek, mikor az ember éveken keresztül elhisz valamit… aztán egyszer csak átfordul minden, és kiderül, az egész hazugság volt. Az ember ilyenkor legszívesebben jogorvoslatot keresne. Mégsem teheti. Mert a helyzet nem olyan egyszerű. Ilyenkor marad a tipródás, a düh, a „miért nem vettem észre hamarabb” keserves, szemrehányó érzése. És...
Írtam a múlt héten, milyen nehéz elviselnem egyrészt a kudarcokat, mikor nem tudok eleget tenni azért, hogy egy-egy élet más irányt vegyen, másrészt meg az örökös támadásokat azoktól, akik nem hajlandók megérteni, hogy a mélyszegénység nem intézhető el annyival, hogy miért nem takarít, vagy miért nem tanul az...
