Az alapítvány éves munkájában talán a legmegterhelőbb időszak a karácsonyt megelőző hónap. Bár mi mindenképp a fejlesztő segítségnyújtás mellett köteleződtünk el, ami azt jelenti, hogy abban szeretnénk segíteni az embereknek, családoknak, hogy elmozduljanak a mélypontról. Nem pedig a folyamatos kríziskezeléssel erősíteni bennük az un. tanult tehetetlenséget, amiben a legfontosabb elem,...
Pár napja keresett minket egy fiatalasszony. Segítsünk neki, hogy megkaphassa ő is a CSOK-ot, és lakáshoz juthasson. Három gyereke van, a legkisebbel még gyesen, hamarosan jön a negyedik, egyedül neveli őket, még gyerektartást sem kap, tanulatlan, sosem dolgozott, sokan, mint más, hasonló helyzetben levő, ő is a szülőkhöz költözött vissza...
A főállású anyaság mintáját követő fiatalasszonyok között sokan nevelik egyedül a gyerekeiket. Van, akinek sosem volt tartós kapcsolata, mást évek után hagyott ott a párja, gyerekestől, no meg vannak, akik csak átmenetileg vannak egyedül, mert börtönben van a gyerekeik apja. Minden sors egyedi, más a szocializáció, a problémahalmaz is más,...
Szegénynek lenni nem jó érzés. Kérni sem az. És elfogadni sem. Vagyis, van, akinek megy, van, akinek nem. Van, aki erre építve szervezi az egész életét, más pedig szégyennek éli...
A karácsonyi előtti időszak mindig nagyon zsúfolt az Igazgyöngyben. Ilyenkor kapjuk a legtöbb adományt, ilyenkor mindenki szívesebben segít a szegényeken, a rászorulókon. Főleg a gyerekeken. Ahogy nő az alapítvány ismertsége, úgy nő a támogatók száma, és a hozzánk segítségért fordulóké...
Egy ismerős gratulált tegnap az egyik kollégámnak. A kis faluban járt, ahol a legtöbbet dolgozzuk, és azt mondja, számára is érzékelhető volt a változás. Az emberek nyugodtabbak, türelmesebbek,...
Akik segíteni szeretnének, és megfordulnak nálunk, egy dologban megegyeznek: többnyire mindenki mást gondolt azelőtt erről az egészről. Leginkább egyszerűbbnek gondolták a megoldásokat, a hatások gyors és tiszta lecsapódását...
Nem tudom, meddig bírja a férfi. Elképesztő, amit csinál. Egyedül neveli a hat gyereket, miközben az egészségi állapota nem túl fényes. De magára sosem gondol. Mindig csak a gyerekeire. Most nem is a gyerekek jövője, hanem miatta aggódom a...
lyenkor gyakran megírom: a tél a legrosszabb. Az amúgy is szűkre szabott életlehetőségeket megterhelő hideg miatt. Ezt minden évben nehéz megélni. Nemcsak nekik, akik elszenvedik, nekünk is, a segítőknek. Egy-egy mínuszokkal terheltebb hétvége után rettegve várni a telefonon a visszahívós sms-eket, és megkönnyebbülni, ha akikért legjobban aggódtunk, jelzett: megvan, nincs...
