309. Pályázzunk!
309. Pályázzunk!

309. Pályázzunk!

Ma már mindenkinek figyelnie kell a pályázatokat. Civileknek, intézményeknek, önkormányzatoknak. Rengeteg lehetőség van. Jó, ott van az önrész, sokunknál az már eleve kizáró ok, meg aztán csak azt pályázzuk, ami előfinanszírozású, ami szakaszosan, ott már nagyon észnél kell lenni, hisz elég egy apró hiba, és jön a hiánypótlás, kivárva mindig az előírt időt, és hónapokat csúszhat a lehívás, közben a projekt megy, a fizetnivalókkal együtt. Sok civil szervezet pályafutásának vetett már véget, hogy nem bírta finanszírozni a saját forrásaiból a visszatartott lehívásokat.

Tovább olvasom

305. Személyes döntés e a szegénység?
305. Személyes döntés e a szegénység?

305. Személyes döntés e a szegénység?

Érdekes cikket olvastam az egyik lapban. Az írója azt feszegeti, kit tekinthetünk szegénynek? Mivel világjáró, hozza a példákat a fejlődő országokból, az igen, azok az igazán szegények, akik sosem hordanak cipőt, vagy egy kartonlapon élnek, gyerekestől. Míg a mieink, akik lehetnek hajléktalanok is, a bevásárlókocsik 100 forintosért könyörögnek, ők a „borgőzös honfitársaink” – írja, olyanok, akik „szegénynek” mutatják magukat, de a kapott fél kiflit a kukába dobják, stb.

Tovább olvasom

303. A szavak üzenete
303. A szavak üzenete

303. A szavak üzenete

Mindig újra szembesülök ezzel is. Persze, tudom, nem szabad szövegkörnyezetből kiszakítani mondatokat. Mégis, nem bírom megállni, hogy a különféle megbeszéléseken, konferenciákon elhangzó mondatokból ne írjak fel egyet-egyet. Mert ezeknek szövegkörnyezet nélkül is olyan üzenete, súlya van, ami elgondolkoztat. És nem vezető politikusok mondatai ezek, amit aztán számon kérnek rajtuk, velük épp eleget foglalkozik a sajtó, hanem olyan szakembereké, akik naponta találkoznak velük, munkájuk tárgyával, a társadalom perifériájára szorult társadalmi csoporttal.

Tovább olvasom