Azt hiszem, mindannyian cipelünk gyermekkorban megélt, akkor ránk ható traumákat. Kinek több van, kinek kevesebb. Nem tudom, van-e olyan ember, akinek nincsenek ilyen dolgai, és ezért minden simán megy neki az életben, tökéletesen dönt minden helyzetben, konfliktusmentes a karrierjében és a szűkebb és tágabb kapcsolataiban is. Én -magamat is ideértve...

Tovább olvasom

Nem tudjuk igazán beleképzelni magunkat a lakhatási szegénységbe. Mert ezt “megnézve” nem lehet, csak “megélve”, a mindennapokban. És akkor lenne igazi a kontraszt, ha ezt egy olyan közegből érkezve tenné meg az ember, ami...

Tovább olvasom

Magamon is le tudom mérni a viszonyulásom/tudásom változását a bérekhez. Mert teljesen másképp viszonyul az ember, ha kapja, és máshogy, ha adja. Mikor az állami iskolában megkaptam az első fizetésem (ami akkor 3 ezer Ft körül volt) nem nagyon érdekelt, hogy a járulékok be vannak-e fizetve, vagy milyen kötelezettségeim vannak...

Tovább olvasom

Valahogy kiürült ez az egész. Kiszorítósdi megy, ki az igazi magyar és ki nem az, külföldre meg olyan kinyilatkoztatások, ami egységes nemzeti viszonyulást hangoztat, miközben az országon belül az egységesség nem létezik, sokkal inkább a naponta megerősített kettészakadás,...

Tovább olvasom

Ha az ember olyan személyekkel beszél, akik elköltöztek ezekről a keleti településekről, vagy akik nem itt élnek, de néha járnak erre a munkájából adódóan, szinte mindenki megfogalmazza, mennyire érzékelhető a leszakadás. A héten most két ilyen beszélgetésem is volt, az egyik egy volt tanítvánnyal, aki már nem itt él, csak...

Tovább olvasom

Az is egy döntés, hogy egy civil szervezetnek mi a célja. Azok, akik a rendszer működési hézagaiban dolgoznak, kitűzhetik azt célként, hogy segítenek azoknak az embereknek, akik e miatt hátrányt szenvednek, vagy megpróbálnak olyan hatással lenni, ami a rendszer hibáit csökkenti. Lehet dönteni egyik, vagy másik mellett, de lehet mindkettőt...

Tovább olvasom

Azt gondolom, ebben a munkában, amit végzünk, a legfontosabb az előítéletek, a kirekesztés, a gyűlölet ellen küzdeni. Ahogy ezt most leírtam, az egy folyamat is…ami sajnos, az utóbbi években így halad, e mentén. Mert előítélet volt mindig, van is, mindenkiben, kérdés szerintem az, hogy felismeri-e az illető, és tudja-e kezelni,...

Tovább olvasom

Kicsit folytatom még a szegénységről szerzett tapasztalatok megosztását. Leginkább azért, hogy érzékelhetővé tegyem, hogyan öröklődnek át viszonyulások, mert ha ezt értjük, talán jobban el tudjuk fogadni, hogy nem minden személyes döntés kérdése. Dönteni ugyanis az tud, aki előtt többféle alternatíva van, és rendelkezik azzal a világlátással, tudással, amivel különbséget tud...

Tovább olvasom

Azt, hogy a 19.századi szegénységeszmény él sokakban, a „tisztes szegénység” képe, a sorsát elfogadó, a családjáért küzdő, takarékoskodó, tiszta, dolgos, szerény, alázatos, hálás ember képe, azt régóta látom. Sokszor írtam már itt arról, hogy a 21.századi szegénység már nem ilyen, áthatja a fogyasztói társadalom, a világ változásai, és egyszerűen másképp...

Tovább olvasom

Ha valaki az elejétől olvassa ezt a blogot, azt érzékelheti, hogy mondjuk az első öt évben sokkal több egyéni történet volt benne, gyakran csak egy-egy ilyen esetleírás volt az egész blogposzt, aztán folyamatosan lett magyarázóbb jellegű. Bár arra mindig igyekeztem törekedni, hogy konkrét jelenségek, történések kapcsán írjak, de ahogy egyre...

Tovább olvasom