Emlékszem, mikor a közoktatási esélyegyenlőségi terveket készítettük az önkormányzatokkal, volt egy táblázat. Bizonyos szolgáltatások eléréséről. Volt olyan oszlop benne pl. hogy korai fejlesztés, ha 50 km-en belül elérhető, akkor rendben. Volt olyan is, pl. hogy családsegítő, ha társulásban is, de volt, megint pipa,...
Amikor elkezdtem, még én is másképp gondoltam. Pl. hogy ezekben a mélyszegénységben élő közösségekben a mentálhigiénés programok a legfontosabbak. De hamar rájöttem, semmi sem hoz olyan látványos javulást, mintha értelmes, teremtő munka körvonalaz valami jövőt...
Sokszor mondom, hogy én is csak próbálkozom. Nyilván vezet valami elgondolás erről az egészről, amihez az eddigi életemben, munkámban tapasztalatot szereztem, és valami belső iránytű…. de sosem tudom azt mondani, hogy megtaláltam a tuti...
Amikor nyolcadik után az apja arról mesélt, házról kellene gondoskodni a lányának, hiszen hamarosan férjhez megy, hisz’ már 15 éves, nevetve mondtam: ugyan már, ráérnek még ezzel. Ő is velem nevetett....
Az idén jelentkeztek hozzánk, hogy szeretnének rajzolni. A középiskolás fiú és a lány. Egy házban laknak, gondoltam, testvérek. Aztán egy beszélgetésből kiderült, hogy nem. Ők, egy pár. Együtt élnek. Sajátosan egyesítenek cigány hagyományt és modern...
Egyre több asszonyt ismerhetek meg ebben a munkában. Olyan anyákat is, akik állami gondozásban nőttek fel. Van, aki tűzbe menne a gyermekiért. De több van, aki másképp áll...
Az a baj, hogy a megélhetés nehézségei olyan helyzetet teremtenek, hogy az emberek között már csak abban van különbség a faluban, hogy van aki cigány, és van, aki nem. A nyomorúság egyformán szorít...
Szeptemberben kezdtük. Akkorra jött össze annyi támogató, hogy beindíthattuk. Azoknak a segítségével, akik mellénk álltak, és hitték, ezzel a sajátos megközelítéssel lehet pozitív hatást kiváltani, megakadályozni a jobb képességű gyerekek elkallódását, és települési szinten is elindítani köztük valamit. Hogy ne húzza vissza őket az, ami mindennél erősebb, ami ellen nem...
A hideg nem enged. Egyre több az olyan helyzet, amitől mi is megrémülünk. Amivel alig tudunk megbirkózni. Ma, hála a támogatóinknak, megint tudtunk fát osztani. Muszáj volt. A héten sok jel mutatta, nem szabad nekimennünk e nélkül a hét...
Ritkán teszek ki a blogban levelezést. De most újra megteszem. Azért, mert szerintem pontosan mutatja azokat a dolgokat, ami miatt itt tartunk. Egyfelől az átgondolatlanságot, másfelől az indulatot. És azt hiszem, nemcsak a cigánykérdéssel vagyunk így… hanem egyre több...
