Az egyik alapvető tételmondatunk, hogy következő generációért dolgozunk, de a mostanival. Vagyis, ha csak a gyerekekre fókuszálunk, és a szülők generációjával nem törődünk, nem lesz változás.
Hogy miért? Mert a nagyszülők, szülők generációjában világosan látszik, hogy ugyanolyan tudás-és képességhiánnyal hagyták el az iskolarendszert, mint ahogy a gyerekeik befejezik az iskolát. Hiányos alapkészségekkel, az értő olvasás hiányával, a világlátás képessége nélkül. Egyszerűen nem kaptak ők sem ahhoz elég tudást, hogy képesek legyenek megfelelően tájékozódni a világban, ami azért az életstratégia-váltáshoz szükséges lenne.
Az intézményrendszer minden tagja csak ügykezelést végez, az okokkal, amelyek folyamatosan termelik az ügyeket, nem foglalkoznak. Vagyis senki sincs, aki bepótolná azt, ami elmaradt, ami hiányzik a felnőtt generációban.
Tovább olvasom
