478. Városnap, falunap, romanap

478. Városnap, falunap, romanap

478. Városnap, falunap, romanap

Most ennek az idejét éljük. Sok település ilyentájt, amikor jó idő van, próbálja megszervezni ezt a napot, melynek az üzenete a lokálpatriotizmus fenntartása, a közösségi szellem erősítése, a kulturális értékek bemutatása, az összetartozás fejlesztése lenne.

Persze itt is sok mindent a pénz határoz meg. A nagyobb településeken, kisvárosokban többet tudnak szánni erre, néhol még pályáznak is, no meg sok függ attól is, milyen civil szervezetek, hagyományőrző és más kulturális csoportok vannak ott, akik mozgósíthatók, és az is lényeges, hogy milyen hagyománya van az adott közösségben az efféle összejöveteleknek. Vagy talán inkább az, milyen hagyományokat tudtak, tudnak fenntartani.

Ahol több pénz van, ott általában egy nevesebb együttes ad koncertet a végén, amit az önkormányzat finanszíroz, néhol még tűzijátékra is szánnak ekkor, és nap közben is sok rendezvény van gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Itt telik ugráló-várra, arcfestésre, meghívott vendégekre, és megéri kitelepülni a körhinta-dodzsem-céllövölde vállalkozásnak is.

A kisebb falvakban kisebb a büdzsé is. Leginkább egy kevésbé nívós énekesre futja, aki felvett zenére egy szál mikrofonnal lenyomja a „lakodalmas” számokat, a „Hosszú fekete haj” és társait, jó ez ide, ezt mindenki szereti, érti, élvezi. A magasabb kultúra és a közönség elvárása című meccsből a legtöbb helyen már rég az utóbbi került ki győztesen, növelve a kulturális szakadékot az ország boldogabb és kevésbé boldog felén élők között. Kis kirakodóvásár, bazár, cukorkaárus, sör és jégkrém, helyi vállalkozókkal, ahol még vannak. Egy-két stand csupán, csak, hogy legyen mit fogyasztani. Az egyéb programokra se szánnak túl sokat, az is pénz és hagyományfüggő, néhol pár helyi megszállott, volt népművelő, vagy ha van még, az iskola próbál valamit szervezni a gyerekeknek, nulla költségvetésből. Vagy, ahol hagyománya van, ott sportversenyt szerveznek, szinte kizárólag focit.

És van, ahol kulturális vagy gyerekprogram sincs, a legfontosabb a nagy üst étel, amit megfőznek, szétosztanak. A falunapnak hamar vége. A közösségépítés itt nem jelenik meg, nincsenek olyan szervezett programok, ahol a mindennapok nyomorúságán túlmutatna valami és bármi épülhetne.

Meg persze olyan is van, ahol még ez sincs. Ahol a közösség már annyira nem működik, hogy eszébe sem jut senkinek a szervezés, no meg a korábbi kudarcok, elégedetlenkedés, esetleg verekedésbe torkolló cirkuszok után azt mondja a település vezetése: Ezeknek? Minek? És úgy döntenek, nem szerveznek ezután semmit. Ezzel a döntéssel pedig rádobnak még egy lapát földet az amúgy is a gödör fenekén levő közösség elnevezésű valamire, aminek pedig lenne feladata abban, hogy ne itt tartsunk a legtöbb helyen, mint ahol most vagyunk.

Az egésznek a színvonala, üzenete tehát a legtöbb helyen nagyon szomorú. Az idősek sokat nosztalgiáznak nekem még azokról az időkről, mikor a kis falvakban is összetartók voltak az emberek, mikor jól érezték magukat egymás társaságában, népdalkörök voltak, meg közös kirándulások, öregek napja, anyák napja, majális, falunap, búcsú, szüreti bál, felvonulással, néhol fotókat is mutogatva sorolják az emlékezetes, hagyományszerűen évről évre megszervezett közös rendezvényeket. Hol van ez már! Vajon visszahozható lesz valaha?

Évek óta figyelem a programokat, híreket, és valahogy tényleg nem alakul, javul, fejlődik a dolog. Sőt, mintha laposodna az egész, és torzul tovább. Nyilván az elszegényedés is oka, meg minden más is. Mindenféle sztori előfordul. A falunap a körbekerített sportpályán, ahol belépődíjat szednek, polgármesteri utasításra, ami nyilván megszabja a résztvevők körét is. Mert szerintük jól van az úgy, ha bizonyos réteg a faluból nem tud részt venni. Szerintük ebben nincs semmi kivetnivaló. Az, hogy ez egy falu, egy közösség, és ennek így milyen üzenete van, nem számít. Ez is lépés a faluban a „mi”, meg az „ők” elkülönítéshez, amihez társul még ezer más, az oktatástól a lakhatásig.

A szerepek mindenhol furcsán változnak, észrevétlen másolják le az „érinthetetlen vagyok”vezetői szerepet a települési és intézményi vezetők, az ember már csak kapkodja a fejét a híreket nézve a saját magának kiutalt lakástól a díszsírhelyre temetett szülőkig. Néhol már szinte paródia-szerű a dolog. Pl. focimeccs, ahol a csapatok szervezésnél felmerül a „magyarok a cigányok ellen” ötlete is, nos, az ember már tényleg nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen.

És ott vannak még a roma napok. Ezeket főleg ott rendezik, ahol a településen belül nagyobb a roma lakosság aránya, és így van Roma Kisebbségi Önkormányzat is. Ők szervezik, erre vannak pályázati lehetőségek is, de ezeket a kis falvakban jellemzően nem tudják elérni, megírni, elszámolni vele. Ahol van kapacitás rá, ott az önkormányzat segít ebben. Már, ha akar. Mert kötelezni nem kötelezheti rá senki. Ahol nincs pályázat, ott a roma napot a központilag kapott költségükből szervezik meg, bejelentik, az önkormányzat, vagy a jegyző segít, ahol segít, hogy hivatalos úton is zöld utat kaphasson a rendezvény.

Hogy mi a célja? Gondolom, akik ezt annak idején kitalálták, azokban a csoportidentitás erősítésének ötlete fogalmazódott meg, persze szoros kapcsolatban azzal, hogy megmutassák a roma kultúra értékeit a település többi lakosának, így egyengetve, segítve az elfogadást, az együttélést. Legalábbis a nagy rendezvényeken, amelyeket leginkább a fővárosban szerveznek, ezeket fogalmazzák meg, célként.

A kis települések roma összejövetelei azonban ezt nem képesek közvetíteni. Mert ott csak ők vannak jelen, pedig egy településen belül ilyenkor nem „maguk között” kellene lenni, maguk között bulizni, még akkor sem, ha ezek a bulik jól sikerülnek, mert az nem erősíti a közösségen belül az integrációt. Csak az előítéleteket.

A települési vezetők nem mennek el, és persze így a többi sem, ha a vezetőnek sem fontos. A romák pedig buliznak egyet. Sajnos, kifele csak ez az üzenet megy át. Persze jó, ha egy ilyen buli baj, veszekedés, verekedés nélkül zárul. Mondhatni, ez is eredmény.

De másképp kellene. Úgy, hogy a roma nap érdekelje a többieket is. Ha egy ilyen rendezvényen kicsit együtt lennének a falubeliek. Ha lenne más is, a bulin kívül. Ha ennek tényleg lenne egy kulturális és közösségi üzenete. Ha a roma nap nemcsak a romáknak lenne fontos. Akkor talán nem hívnák ki rájuk a rendőrséget, hogy túl hangosak.

Most még nincs. A legtöbb helyen nincs. Nyilván erről ők is tehetnek, eddig látják a szerepüket, holott lenne ezer más, ennél fontosabb is, de a legtöbb helyen nincs tudás másra. Ők megelégszenek a bulival. De azt hiszem, többet tehet erről az a rendszer, ami ezt működteti, amiben más célok ezen kívül nem emelődnek be.

Talán kellene nekik egy sablon-forgatókönyv. A roma napokon kötelező elemekkel, és persze szabadon választhatókkal is. Protokollal, a helyi vezetők, és a helyi, nem a kisebbséghez tartozó csoportok meghívására, bevonására vonatkozóan. Segíteni kellene nekik, tudással, kapcsolatokkal. Hiszen a Roma Kisebbségi Önkormányzatok hálózatot alkotnak, megyei és országos vezetőkkel, és a minisztériumokban is sok értelmiségi roma foglalkozik a roma integrációval, főállásban. És pénz is van erre, a roma stratégán belül, biztosan.A roma identitás fenntartása, építése fontos eleme az integrációnak. Sokszor írom, mennyi mindenben kell segítenünk, hogy változás indulhasson el. Nekünk kell segítenünk, a többségi társadalomból. De azt hiszem, ez az az elem, amit nekik kellene jobban tudni. Mert a nem roma társadalom nem tud roma identitást építeni, az torz lesz és nevetséges.

Az viszont nyilvánvalóan látszik, hogy a megállapított egységes pénz kiutalása nem elég. Mert nem éri el azt a célt, amit kellene. Sőt, sok helyen még ront is a helyzeten. Vajon ez nem látszik azon a szinten, ahol ezt értékelik? Vagy nekik is elég a pörkölt-buli-tesók háromszögébe zárt esemény? Vagy elég egy-két jó példa és megnyugszik mindenki, hogy remek minden? Nyilván van jó példa is, tudok én is ilyet, de sokkal több az olyan, mint amit leírtam.

Most, mikor a kirekesztés erősödik, azt hiszem, meg kellene nézni ezt is. És másképp csinálni.  Ebben lehetne szerepe a roma értelmiségnek, főleg azoknak, akik döntési helyzetben vannak. Hogy a legkisebb szegregátumokig segítsék őket a roma rendezvények megszervezésében.

Mert a roma napoknak szerintem az integrációról kellene szólnia. Az integrációról, amihez mindkét oldal részvétele szükséges.

Facebook Comments