133. Még egy nehéz család
Van, akit el kellene engedni. Túl sok az ellenünk dolgozó tényező. Valami mégis újra visszahúz. Reménykedek, hátha mégis lehet valamit...
132. Iskolai étkezés
A hátrányos helyzetű kicsiknek ingyen jár az általános iskolában az étkezés. A nagyoknak 50%-os térítési díj kötelezettséget ír elő a törvény. Nem tudom, amikor ezt megalkották, mi volt a szempont. Mert attól nem változik a család anyagi helyzete, hogy a gyerek...
131. Nyiratkozás
A negyedik hetet kezdték hiányozni az iskolában. Mind a négy gyerek. Hiába a figyelmeztetés, a kérés. Muszáj volt a dolgot megcsinálni. Különben még most sincsenek...
130. Három hét sötétség
Három hétig voltak áram nélkül. Az asszony és az öt gyerek. Sikerült megoldani. De úgy tűnik, a rendszerben még nem lett volna ott a megoldás...
129. Szakemberek
Sokszor szembesültem már ezzel, mióta próbálkozom. A szakemberek előítéletességével, sztereotip gondolkodásával. Azokéval, akiknek a munkája elképzelhetetlen némi elfogadás, tolerancia nélkül. Mert csak akkor lehet sikeres. Vagy ez nem is annyira...
128. Kudarc
Amikor kezdem azt hinni, hogy alakulnak a dolgok, mindig történik valami, ami mutatja: a probléma bonyolultabb annál, hogy egy pillanatra is...
127. Villany nélkül
Már a második hete vannak áram nélkül. Az asszony és az öt gyerek. Már egyszer pár hónapja ugyanilyen helyzet volt. Akkor is kikötötte az órát az áramszolgáltató. De akkor még sikerült visszarendezni a...
126. Megint a fejtetű….
Minden tanévvel újra kezdődik. És megoldás újra nincs. Megint eljárások vannak, kipipálva, hogy megtörtént, addig követve, amíg a törvény előírja. Utána már senki nem tehető felelőssé. Ja, dehogynem: a szülő. Eddig eljutunk minden évben. De ettől semmi nem...
125. Cukros dió
Ezt a családot nagyon szeretem. A pici termetű asszony négy gyereket szült. Korábban Pesten éltek, onnan jöttek vissza, a faluba. Amikor az okot firtattam, a férfi ezt mondta: „Tudja, a lakótelepen, ha nincs, akkor nagyon nincs. Itt, falun, azért valami mindig...
124. Túljátszott szerepek
Az odafordulást is különféleképpen élik meg. Van, aki megköszöni, sosem kér, csak vár. Más rögtön megérzi az odaforduló érzelmeit, és igyekszik minél többet kihozni a helyzetből. Még csúsztatások árán...