Akik megfordulnak azoknál a családoknál, akiken próbálunk segíteni, szóval, akik eljönnek, ott, a cigánysorokon, sosem mulasztják el megkérdezni: miért nincsenek kiskertek?
Ott vannak a gazzal felvert kertek mindenütt a házak körül. Van, ahol még kerítés is van, bár általában csak az utcafronton. De többnyire nincs sehol. Sokat beszélgettem már velük erről. Mert jó a föld, megteremne benne egy kis krumpli, zöldség, azért sem kellene pénzt adni, itt lenne, kéznél. Csak egy kis munka kellene, egy kis odafigyelés.
Nyáron hatalmas gaz nő fel a házak körül, van persze, aki lekaszálja, de van, aki azt sem teszi. Télen, amikor a tüzelő elfogy, sorra kerülnek az akácnövések, kökénybokrok, bodzák, és persze a száraz gyomnövények is a ház körül, de ezek nem adnak túl nagy meleget.
Amikor kérdeztem, miért nem művelik meg a kertet, az indok mindig megvolt. Többnyire, hogy nem érdemes, mert amikorra termést ad, mindig ellopják. Eltűnik a hagyma, krumpli, zöldség, mielőtt a gazdája, aki kapálta, locsolta, élvezhette volna. Néha azt is tudják, ki tette, néha a rendőrség is beszáll, van, hogy elő is kerül a zsák krumpli, de ki tudja bizonyítani, hogy honnan van? Az ügyek általában megoldatlanul lezárulnak, különösebb dolog nem tartja vissza a tolvajokat. Ám végül sosem mulasztják el kiröhögni a másikat, aki hetekig dolgozott a kertjén.
A másik indok, hogy nem jó a föld. Tele van szeméttel, építési törmelékkel. Sok helyen igaz ez is, hiszen a leomlott épületeket nem takarítják el, és marad, gyűlik a lom, szemét, az üvegcserepek, tégladarabok, belepi a föld, a gaz, csakugyan munka lenne veteményezésre előkészíteni a földet. Hát nem teszik.
Pár éve több önkormányzat beszállt egy programba, felszántatta a kerteket, vettek pályázati pénzből kerti szerszámokat, vetőmagot, ám az eszközöknek lába kélt, a vetőmagot eladták, eredmény nem volt, alig tudtak elszámolni végül.
Így aztán mindenkinek elment a kedve. Maradnak az üres telkek, gazzal, lommal, miközben a hónap második felére sokaknál már nincs mit enni sem.
A kis faluban tavalyelőtt kezdtem a kerteket emlegetni. Akkor még senki sem akarta. Buzgón bizonygatták, hogy miért nem lehet. Még nem voltunk úgy, hogy elfogadják az ötleteimet. Idő kellett neki. Aztán tavaly hárman megcsinálták. Na nem az egész telket tették rendbe, de felásóztak pár négyzetmétert, és veteményeztek. Egytől ellopták, mielőtt beérett volna. Kettő, akinél kerítés volt, nekik megmaradt.
Sokat emlegettem őket, mint példát. És mindenkit a faluban, aki megtermel valamennyit, amennyit bír. Akinek valamennyire rendben van a telke. Aki lekaszálja a füvet. Hát még, akinek egy-két jószága, kecskéje, nyula is van. Ott kicsit többet időzök. Ott mindig jobb kedvű vagyok. Én is, ők is.
Most tavasszal, többen érdeklődtek, nem tudok e valahonnan vetőmagot szerezni. Mert szeretnének kiskertet. Mondtam, megpróbálok. Kerti szerszám sincs sok helyen. Azt is megpróbálok majd szerezni, ha ez az akadálya a munkának. Ment a hír köztük. Egyre többen érdeklődtek. Volt, aki bizonyítandó, hogy ő már előrébb jár, már pár vetőmagot is vett. Önerőből. Végül 17 család iratkozott fel a listánkra. És páran még hezitálnak.
Persze van, aki most is elutasító. Túl sok volt neki a kudarc, vagy egyszerűen nem érzi még mindig a szükségét. De az egyik asszony mondata a fülembe cseng. „Ha tudna nekem egy ásót, meg egy gereblyét adni, ásnék itt fel egy kis részt a ház mellett. Mert itt most minden cigány kertet akar csinálni. Hát nehogy már én kimaradjak…..”
Lehet, még nem lesz sikeres ezen a nyáron sem az ötlet. Lehet, várnunk kell majd még egy évet. Vagy kettőt. De alakul, egyre gyakrabban fogalmazódik meg a szándék, csak egy kis segítség, biztatás, elismerés kell. És türelem.
Lassan megy. Nem lehet erőltetni. Csak ott kell lenni velük. Fenntartani az akaratot, hogy lehet másképp. És lehet.