Egy kutatásban beszélgettünk a héten erről… és az utolsó kérdés az volt, szerintem van-e szerepe a szociális gazdaságnak Magyarországon. Azt mondtam, nemhogy van, de létszükséglet az ország jövője...
Próbálom mindig megérteni azokat is, akik a döntéseket hozzák. De azt látom, valahogy felborult az egyensúly. Megváltozott az attitűd, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a hatalom megtartása érdekében belemerevedett a rendszer a tévedhetetlenség álságos és veszélyes állapotába. Mert azt kell, hogy mutassák, mindenben a regnáló hatalom meglátása a jó, az ő döntéseik megkérdőjelezhetetlenek, és már ott tartunk, hogy aki ezt kritizálni meri, az ellenség.
Tudom, ez mindig a hatalom sajátja, de azt is látom, hogy folyamatosan csúsztunk ebben egyre mélyebbre. Mert azért korábban voltak szakmai szempontok…az ember jobban érzett valamiféle szakmaiságot, és abban ugye, legalábbis a normális szakmaiságban benne van az önreflexió képessége is.
Már nem tudom, melyik évben, de arra jól emlékszem, jó pár embert magamra haragítottam, mikor a közmunkaprogramok nagy kirakodóvásáráról egy kritikus posztot írtam. Akkor persze még mindenki ezerrel tolta ezt vidéken, hiszen sok pénzt lehetett kapni rá, az infrastruktúrára is, a munkabér meg nem volt gond, hiszen közmunkában foglalkoztatták az...