Az értelmileg sérült gyerekek megfelelő fejlesztése is sötét foltja a köznevelésnek. A „varázsszó”, hogy integrálható, vagy sem, vagyis lehet-e együtt tanítani a többi, ép gyerekkel vagy sem, meghatározó a történetben. Bár furcsa jelenség van az „integrálható” kategóriában is, mert ez a gyerek részéről egy input, a rendszer azonban máshogy működik....

Tovább olvasom

Az ember sokszor évekig azt hiszi egy-egy gyereknél, hogy sikerül kirángatni onnan, ahova a sorsa szerint rendeltetett. Mellette vagyunk, segítjük, mentoráljuk, támogatjuk, és mielőtt látszana a vége, hirtelen összeomlani látszik minden. Mert kiderül, kevesek voltunk. Pedig többet tettünk bele, mint bárki más. Többet, mint a család….vagy inkább mást, olyat, amiből...

Tovább olvasom

Amikor elkezdtem ezt az egészet a nyilvánosság előtt is megmutatni, a közösségi oldalak használata még nem volt ennyire általános. Persze akkor is megkérdeztem mindig, megengedik-e, hogy fotót készítsek, és használjam is a problémák megértetésében. Volt, akinek sosem jelentett gondot, másnak igen, és ezt mindig tiszteletben tartottam. Sokat beszéltem nekik arról,...

Tovább olvasom

Sokféle jelzést kapok. Ilyet is, olyat is. Beszélek pedagógusokkal, akik küzdenek, de nem adják fel. Akik érzik, óriási a baj, mégsem hátrálnak meg, hanem századjára is nekifutnak a reménytelenül problémás gyereknek, nem hagyják magára, hanem újra és újra visszatérnek a konfliktusokat elrendezni, biztatni az alig-teljesítményt nyújtót, küzdeni a szülővel, kollégával,...

Tovább olvasom

Egyre reménytelenebbnek látom a helyzetet. Az iskola eszköztelenné válik. A szülő meg örül, ha a nap egy részére megszabadul a gyerekétől. A gyerek pedig? Nos, ő próbál igazodni. De képtelen. Keres hát túlélési stratégiákat, összerakja azokból a mintákból, amit elér. Ezek pedig sötét képet...

Tovább olvasom

Azt hiszem, az elmúlt évek szociál- és oktatáspolitikájában az egymást erősítő negatív hatások mostanra teremtettek olyan helyzetet, amiben kimondható: az iskolákon belül megoldhatatlan, kezelhetetlen lett egy problémahalmaz, ami egyre több gyerekben csúcsosodik...

Tovább olvasom

Azt gondolom, a szociális munka egyik legnehezebb területe a gyerekek kiemelése a családból. Nemrég kérdezte tőlem valaki, hogy szerintem mikor indokolt? Azt válaszoltam, akkor, ha a gyereket abúzus éri, és ha életvitelszerűen bűnöző családban van. Minden más esetben küzdeni kell azért, hogy a családban maradhasson, és a családot kell segíteni...

Tovább olvasom

Változást szeretnék, és azt szeretném, ha azok az emberek, akikért dolgozunk képesek lennének változtatni a sorsukon. Így aztán sokat tipródom folyamatokon, a terepen is, és egyébként...

Tovább olvasom

Az alapítványnál a gyerekekért dolgozunk. Azért, hogy nekik jobb legyen majd felnőttként az életük. Ám pontosan tudjuk, hogy változást, kizárólag a gyerekekre fókuszálva nem lehet elérni. Muszáj a családokkal is foglalkoznunk, mert családi támogatás nélkül a gyerekekre irányuló hatásaink leamortizálódnak. A családok többségében olyan szülőkkel kell dolgoznunk, akik maguk sem...

Tovább olvasom

Nem friss megtapasztalás, hogy a vidéki általános iskolákból jó bizonyítvánnyal érkezők közül sokan a középiskolákban az első félévben már szembesülnek azzal, hogy eddig hamis képet kaptak a tudásszintjükről. Mert itt kiderül, teljesen más a kép, hatalmas zuhanást élnek meg e jegyekben, nemritkán bukdácsolnak, aztán átiratkoznak „gyengébb” iskolába, ahol „nem olyan...

Tovább olvasom