A leszakadó térségekben jó ideje az elköltözések a jellemzők, nem a beköltözések. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem az előremutató beköltözések.Nyilván összefügg ez a mobilitás képességével, meg a munkalehetőségekkel, no meg a társadalmi státusszal is, jellemzően a jobb anyagi helyzetben élők gyerekei döntenek úgy, hogy a képzettségükhöz mért állásokat keresik....
Amikor belekezdtünk ebbe a munkába, és megterveztük, hogy az élet minden területét átfogó hatásrendszerrel dolgozunk, még nem is számoltunk azzal, hogy az élet végén is jelen kell lennünk. Mert segítség ott is kell, akkor, hogy az emberi méltóság ne vesszen el…akkor sem, ha az életében ebből nagyon kevés maradt.Fájdalmas emlékek...
Az, hogy rengeteg pénzt fordítottak már a munkaerőpiaci szempontból nem megfelelően képzettek tanfolyamaira, azt hiszem, világosan látszik. Valahogy mégsem változik a helyzet, nem kerülnek ki ezekből a képzésekből olyanok, akikre számítani lehet. A képzés elvégzését igazoló okiratok megvannak persze, van, akinek több is, de ez többnyire nem jelent semmit.
A járvány miatt a segítő tevékenységet sokkal nagyobb felelősséggel kell végeznünk. Különösen fontos, hogy időben és átgondoltan lássunk neki a karácsonyi adományozás megtervezésének, mert ez most sokkal nehezebb lesz, mint tavaly ilyenkor.
Az egyik legnagyobb kihívás a mi munkánkban a foglalkoztatás kérdése. Mert a kiszámítható jövedelem, amit jogkövető viszonyulással és legális munkával lehet elérni, és ami ad annyi pénzt, hogy biztonságérzetet adjon, olyan alapot teremtene, amin aztán meg lehetne vetni a lábát annak is, aki most igencsak ingoványos talajon áll.
Sokáig tartott, mire nagyjából megértettem, mekkora az a bonyolult problémahalmaz, ami ma a generációs szegénységben élők helyzetét meghatározza. Nyilván ezzel párhuzamosan történik annak az értelmezése is, hogy milyen rendszerszintű megoldások...
A héten azt kérdezte valaki, aki mást gondolt erről az egészről, amíg bele nem nézett egy kicsit a munkánkba, hogy miért csinálom? Mi tart itt, ebben a...
Sokszor mondják nekem, hogy pesszimista vagyok, meg kiégett, vagy irigy, mert nem hiszem el mások gyors eredményeit, amit az integrációban felmutatnak. De ez egyáltalán nem így van….csupán ennyi év után jól látom a csapdákat, meg azt is, mennyire nem mindegy a probléma mélysége, és ezért nehezen hiszem, hogy valaki egy-két...
Amikor az ember alapít egy civil szervezetet, azt azért teszi, mert a munka, amit végezni szeretne, így lesz hivatalos keretek között is működtethető. Mert egy idő után muszáj, hogy a törvényekhez igazodjon, szabályozott legyen a működés, átlátható. Csak így lehet törvényesen dolgozni, forrásokhoz jutni, pályázatokon elindulni, és így tekinthetik partnernek...
