Nem egyszerű mérni a munka eredményességét a társadalmi leszakadás területén. Írtam már erről itt is sokszor, legutóbb azt hiszem a Nemzeti Felzárkózási Stratégiának az olvasása kapcsán volt nekem annyira szembetűnő, hogy a rendszerben mennyire nincs benne ez, pláne nincs a felzárkózásra irányuló pályázatokban. Az egész indikátorrendszer megállapításában nincs ez...
Egy civil szervezet számára a szervezetfejlesztés elengedhetetlen. Mi is gyúrjuk, folyamatosan. Nemcsak azért, mert elmúltam hatvan, és szeretném megélni még, hogy az Igazgyöngy nélkülem is működjön, hanem azért is, mert közben mindig újabb és újabb területek jönnek elő, amivel foglalkozni kell, amiről tanulnunk kell. Mindezt pedig megfejeli a világ hihetetlen...
Az Igazgyöngyben az elejétől törekedtünk arra, hogy a szakmai beágyazottságunk meglegyen és növekedjen. Nem tolakodtunk, ajánlkoztunk sehova, egyszerűen megtaláltak bennünket azok a szakemberek is, akik a szakemberképzés számára hasznos tudást észleltek nálunk. Nekünk pedig mindez nagyon jól jött, mert a terepen szerzett tudás főleg tapasztalati tudás, amihez nyilván mi is...
Támogatásra lehet pályázni azokon a kétezer lélekszám alatti településeken a vállalkozóknak, akik kisbolt üzemeltetésében gondolkodnak. Ezeknek a településeknek egy részén már bolt sincs, ide nyilván nagyon kellene, és a többiben is a népességmegtartó képesség növekedését várják a pályázat kiírói. A támogatásért cserébe öt évig fenn kell tartani, és vannak a...
Két hónapja posztoltam ezzel a címmel egy blogbejegyzést, akkor a konzervatív oldalhoz tartozó követőimnek feltéve ezt a kérdést, akik azt nehezményezték, hogy miért teszek ki olyan cikkeket az oldalamra, ami véleménynyilvánítás is egyben a rendszerről. Ezzel ugyanis szerintük mélyítem a társadalmi konfliktusokat. Miért nem tudok csendben “csak” segíteni, mert azt...
Többször írtam már itt az évek során arról, hogy milyen ösztöndíj-rendszert működtetünk, milyen szabályokkal, milyen eredményekkel és tanulságokkal.Félévkor és év végén mindig ránézünk az eredményekre, összevetjük a korábbiakkal, elemezzük is, mert szeretnénk, hogy még jobb, még hatékonyabb lehessen. Most is így történt…erről szeretnék írni ma.Először talán ez alapelvekről, mert hátha...
Ebben a munkában hamar megtanultuk, mi az a tanult tehetetlenség. Az a bonyolult életvezetési viszonyulás, aminek nem szabad megállni a kezdeti pontján, és úgy gondolkodni, hogy persze, te kérsz valamit, amiben hiányt szenvedsz, mi meg adunk. Mert segítő szervezet vagyunk, tehát ez a dolgunk. Ezzel ugyanis csak konzerváljuk az illető...
Amikor elkezdtem, nagy célt tűztem ki magam elé, rendszerszintű változásokban akartam segítség lenni, hogy igazságosabb, esélykiegyenlítőbb legyen az egész, amiben ez a generációs léptékű probléma ekkorára nőtt. Azt hittem, naivan, hasznos lehet az másoknak is, ha látok egy csomó olyan összefüggést, amit csak a terepről lehet megérteni, csak akkor, ha...
Azt hiszem, az egyik legnehezebb területe az esélyteremtő munkának a céltudatosság kialakítása, és annak megerősítése, hogy a célok eléréshez erőfeszítést kell tenni. No meg az, hogy ebben az időbeliséget is folyamatosan növelni kell, hogy a hosszabb távú célokat ne írja felül a pillanatnyi haszon, érdek. És, hogy ez a céltudatosság...
Nem tudom, a mélyszegénységben mikor lesz értelmezhető ez a fogalom…szerintem ez, meg a dohányzásról való lemondás olyan alapvető életmódváltozással lenne csak lehetséges, ami jelenleg nem elképzelhető. Mert annak más alapokon kellene gyökereznie. Körülményekben, megélhetésben, biztonságban, tudásban, felelősségben, átörökítésben, szokásokban. Azt, hogy ez mikor következhetne be, bár már sok éve...