Sokszor, amikor valaki ír nekem, hogy elmesélje, mennyire szeretett volna segíteni valakin, és számára érthetetlen módon kudarcba fulladt az egész, amire egyébként sok időt, energiát és pénzt is áldozott, eszembe jut Karinthy Frigyes: Szeretem az állatot című...
Elmúlt a vasárnapi választás, és hétfőn ment minden tovább. A változást óhajtók részéről örömmel, bizakodással, a lemaradók csenddel, magyarázkodással reagáltak, persze olyan is van, aki beragadt a szerepébe, és egyre nevetségesebb, ahogy szajkózza a bukott kormány...
Most, hogy kijött „A szavazat ára” című film, és megnéztem, elgondolkodtam, hogy vajon most jobban megértik-e az emberek a társadalmi leszakadásban élők szavazását? Remélem,...
Mostanában sok nemzetközi sajtó-megkeresésünk van, erre a hétre is jutott belőle. Megmutattuk a munkánk lényegét, sok kérdésük volt, mert érteni szerették volna a társadalmi leszakadás bonyolult hazai problémáját, és sok mindent nem tudtak értelmezni egy másik világból...
Azt hiszem, még egészen az elején felismertük, mennyire fontos terület a közösségépítés a generációs szegénység elleni küzdelemben. Mi tudatosan építünk erre, és nagyon sajnálom, hogy a rendszerben nem lehet ezt látni, még a legújabb programok között...
Most, hogy elkezdtem elemezni, összegezni, továbblépést, fejlődést, növekedést tervezni az Igazgyöngynek, egy kicsit megpróbálok (amennyire képes vagyok rá) kívülről ránézni erre az egészre, több oldalról is értelmezve a...
A legnagyobb kihívás a munkánkban a generációk óta rögzült viszonyulásokra, az attitűdre hatni. Sokat foglalkozunk vele, rengeteg próbálkozásunk volt már, nagy türelmet igénylő, kudarcokkal teli, és eredményt nagyon lassan produkáló munka. Vagyis van eredmény, hogyne lenne… de az a baj, hogy mi tényleges eredménynek azt könyveljük el, mikor képes valaki a saját akaratából, önállóan az élete részévé tenni bármit, ami előtte nem volt az, és ami előremutató.
Tudom, ez elég szigorú így. És látok sok programot, ami sikeresnek van kommunikálva, pedig nem az…mert nem működik a támogató nélkül. Pl. egy kertprogramról nem kiálthatjuk ki, hogy sikeres, csak mert az általunk adott vetőmaggal, palántával, esetleg az általunk felszántott kerttel csatlakoznak ehhez a programhoz, melyhez a feltételeket mi biztosítjuk. Persze eredmény ahhoz képest, hogy előtte nem csinálták, de sikeresnek csak akkor mondhatjuk, ha nélkülünk is megy. Ha ők ássák fel a saját kertjüket, és ők veszik meg, vagy szedik meg a vetőmagot, és nem egy évig csinálják így, hanem legalább ötig, nélkülünk, önállóan. Akkor talán már beépül, mi pedig kimondhatjuk, sikeres lett a programunk.
Próbálom mindig megérteni azokat is, akik a döntéseket hozzák. De azt látom, valahogy felborult az egyensúly. Megváltozott az attitűd, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a hatalom megtartása érdekében belemerevedett a rendszer a tévedhetetlenség álságos és veszélyes állapotába. Mert azt kell, hogy mutassák, mindenben a regnáló hatalom meglátása a jó, az ő döntéseik megkérdőjelezhetetlenek, és már ott tartunk, hogy aki ezt kritizálni meri, az ellenség.
Tudom, ez mindig a hatalom sajátja, de azt is látom, hogy folyamatosan csúsztunk ebben egyre mélyebbre. Mert azért korábban voltak szakmai szempontok…az ember jobban érzett valamiféle szakmaiságot, és abban ugye, legalábbis a normális szakmaiságban benne van az önreflexió képessége is.
