A leszakadó kis falvakban, szegregátumokban jellemzően nincsenek szociális bérlakások, helyette viszont igencsak kusza tulajdonviszonyokat találhatunk. Az elhagyott ingatlanokra olyanok formálnak jogot, akiknek köze sincs hozzá, ám határozottan állítják, hogy a tulajdonos felhatalmazta őket, és beleköltözhetnek, kiadhatják, eladhatják, stb. Ami meg legálisan a tulajdonos nevén van, oda pedig mások jelentkeznek...
Az egyik legnagyobb kihívás a mi munkánkban a foglalkoztatás kérdése. Mert a kiszámítható jövedelem, amit jogkövető viszonyulással és legális munkával lehet elérni, és ami ad annyi pénzt, hogy biztonságérzetet adjon, olyan alapot teremtene, amin aztán meg lehetne vetni a lábát annak is, aki most igencsak ingoványos talajon áll.
Sokszor mondják nekem, hogy pesszimista vagyok, meg kiégett, vagy irigy, mert nem hiszem el mások gyors eredményeit, amit az integrációban felmutatnak. De ez egyáltalán nem így van….csupán ennyi év után jól látom a csapdákat, meg azt is, mennyire nem mindegy a probléma mélysége, és ezért nehezen hiszem, hogy valaki egy-két...
Amikor az ember alapít egy civil szervezetet, azt azért teszi, mert a munka, amit végezni szeretne, így lesz hivatalos keretek között is működtethető. Mert egy idő után muszáj, hogy a törvényekhez igazodjon, szabályozott legyen a működés, átlátható. Csak így lehet törvényesen dolgozni, forrásokhoz jutni, pályázatokon elindulni, és így tekinthetik partnernek...
Azt hiszem, a felsőoktatás annak idején elég jól belém (is) sulykolta azt a szempontot, hogy mennyire fontos az oktatási hatását nézni annak, honnan érkezik a gyerek az iskolába. Hogy a gyerekeket mindig a szociokulturális helyzetével együtt kell értelmezni. Ennek a bevésése azóta is fontos pedagógiai elv a...
Azt továbbra is vallom, hogy a generációs szegénységben a legtöbb hatást az asszonyokon keresztül érhetjük el. A gyereknevelésben, a tudatos családtervezésben, a háztartás-vezetésben, családon belüli kommunikációban, a mindennapi élet irányításában kulcsszerepük...
Emlegettem a legutóbbi blogomban, hogy milyen nehéz volt nekem is a teljes realitásában látnom ezt az egészet. Biztosan sok van még persze most is, amit nem látok, nem tudok, de sok dolgot másként értékelek már, mint az elején. No meg, folyamatos változásban vagyunk, az új hatásokat is mindig értelmezni kell,...
Amikor elkezdtem ezt a blogot, többnyire személyes élmények, esetek leírása jellemezte. Aztán, ahogy egyre jobban képbe kerültem erről az egészről, sokkal árnyaltabban kezdtem látni minden esetet, és egyre inkább tevődött az ügyekről a figyelmem az...
Rémes a járvány, tele vagyunk bizonytalansággal, félelemmel, mégis, világosan látszik már most, öt héttel a korlátozások elindítása után, hogy kényszerből olyan tanulási folyamatok részesei vagyunk, aminek pozitív hozadéka is...
Próbálom most úgy írni a blogokat, hogy mindig egy-egy területről szóljon, és időrendet is igyekszem tartani majd, hiszen változik a helyzet, hétről-hétre. A múlt heti poszt az oktatási helyzetről szólt, most írok kicsit a kríziskezelésbeli tapasztalatokról, a járvány...
