344. Megmaradunk
344. Megmaradunk

344. Megmaradunk

Még most sem merek fellélegezni….de nem várok tovább a híradással. A nyáron kezdődő kálváriánkról, az elutasított pályázatról, a támogatásunk lecsökkenéséről, majd az odaforduló emberek megerősítéséről, a jelképes örökbefogadásról már írtam. És nemcsak én, hanem a sajtó is. A jelzések augusztus végére elértek a minisztériumig is, ezt jelezte a telefonhívás is,...

Tovább olvasom

341. Milyen volt?
341. Milyen volt?

341. Milyen volt?

Nehéz összegezni ezt az évet. Főleg ami a sulinkat illeti. Az alapítványi fenntartású, alternatív módszereket alkalmazó és fejlesztő, művészeti képzést folytató, esélyteremtésre fókuszáló iskolánkét. Talán már a jelzők is mutatják, nem volt egyszerű évünk. Mert ezek az új oktatási rendszerben nem a zászlóra tűzött ...

Tovább olvasom

336. Mit várunk el?
336. Mit várunk el?

336. Mit várunk el?

Nehéz a közösségben próbálkozni. Nehéz egy előremutató szándék szerint berendeződni a kis faluban, ahol magyarok, Romániából áttelepült románok és szintén onnan érkezett magyarok, oláh cigányok és romungrók, meg pár román cigány is él. Ja, és olyanok, akik „őslakosok”, és olyanok is, akik betelepülők. A költözés miatti mozgás nem jelentős, páran...

Tovább olvasom

335. Zavaros ügyek
335. Zavaros ügyek

335. Zavaros ügyek

Azt már megszoktuk, hogy a nyomor szülte viszonyokban nem igazán lehet tisztán látni. Régóta gondoljuk, hogy csak az a biztos, amit mi látunk, hallunk, bár néha az sem tuti. A nyomorúságban az lett a legfontosabb szabály, hogy pénzhez jussanak. És ebben a játékszabályok már régen nem azok mentén az utak...

Tovább olvasom