Nehéz a közösségben próbálkozni. Nehéz egy előremutató szándék szerint berendeződni a kis faluban, ahol magyarok, Romániából áttelepült románok és szintén onnan érkezett magyarok, oláh cigányok és romungrók, meg pár román cigány is él. Ja, és olyanok, akik „őslakosok”, és olyanok is, akik betelepülők. A költözés miatti mozgás nem jelentős, páran...
Azt már megszoktuk, hogy a nyomor szülte viszonyokban nem igazán lehet tisztán látni. Régóta gondoljuk, hogy csak az a biztos, amit mi látunk, hallunk, bár néha az sem tuti. A nyomorúságban az lett a legfontosabb szabály, hogy pénzhez jussanak. És ebben a játékszabályok már régen nem azok mentén az utak...
Egyre inkább látom, hogy mekkora baj a közösség válsága. Tudom, persze, ez most mindenütt jelenség lett, de a nyomor ezt még tovább tetézte. És írmagját sem látom már annak, hogy egy-egy faluban valaha emberek közössége élt. Akiknek közös céljaik voltak és együtt tudtak örülni...
„Képzelje el, hogy lakóhelye hófedte főterén áll egy csodálatos karácsonyfa … és képzelje el, hogy ez az Ön érdeme! Szeretné, ha ez valóra válna? Az adventi készülődés mindenki számára szeretetteljes, örömteli időszak, amikor egyre fontosabbá válnak az együtt töltött percek. Az E.ON országos pályázatot hirdet, amelyen a kisközösségeket kérjük, mutassák...
Nem tudom, hol könnyebb átvészelni a szegénységet…. Falun, vagy városon? Persze, sokan gondolják, falun ott a kert, lehet tartani ezt-azt, ami segít a mindennapi betevőt előteremteni. De az önfenntartás képessége a globalizációval, és a mezőgazdaság átalakulásával párhuzamosan minimalizálódott, most újra kell tanulni, építeni azt. Hiszen az öregek, akik még tudták...
Ma, egy jövőképben gondolkodó ember azt gondolja, nagyon fontos. Ha elutazunk, bárhova, mindenütt azt látjuk, hogy sokan beszélnek angolul, németül, még azok közül is, akik takarítanak, zöldséget hordanak, vagy mosogatnak, esetleg az utcát seprik. Máshol, a nyelvtanulás eléri a társadalom peremén élőket is. Nálunk meg sem...
Igen, ez a legnehezebb kérdés. Kell e mindig segíteni, meddig, hol van az a határ, amikor a segítség épp annyi, hogy még motivál, és nem elváróvá tesz? Amikor segít megmozdulni, újra akarni, és nem azt erősíti, hogy ne tegyen semmit a megsegített magáért, mert úgyis segítenek majd...
Tegnap Pesten voltam, egy konferencián, A szünetben megszólított egy hölgy. Még nem ismertük egymást, de tudott rólam, a munkánkról. Azt mondja: – azt lehet hallani, hogy neked sikerül. Hogy az, amit ti ott csináltok, tényleg előremutató, és eredményes. Igaz ez? És meg tudod mondani, mi az, amitől...
Abortusz, élethez való jog…. újra és újra előjön téma. Én továbbra is azt gondolom, hogy nem az abortusz témáján döntetnek el a dolgok, hanem sokkal hamarabb, mert a felelős gyermekvállalás lehetősége sincs meg abban a társadalmi csoportban, akiknek a közmunka az egyetlen „karrierlehetőség” az életében. Aki örül, ha behívják, csak...
