„Bármi lehetsz…minden rajtad múlik”-mondják sokan ma a fiataloknak, jelezve, hogy a világ kitárult, a lehetőségek száma végtelen, tele vannak a hírek csodás karriertörténetekkel, és igazán csak azon múlik minden, hogy valaki akar-e élni ezekkel, vagy...
Ha eljön a tavasz, beindul a kertprogramunk is. A kert művelése fontos elem az önfenntartási képességek fejlesztésére irányuló munkánkban. Hiszen falun minden ház mellett ott van egy kisebb-nagyobb földterület, ahol kialakítható egy kis konyhakert. A nyersanyag a főzéshez így helyben van, nem kell pénzt adni érte, a tevékenység meg lehetne...
Furcsa dolog ez. Hányszor megkaptam ezt a kérdést: ha az igazgyöngyös gyerekek nagy része szegénységben él, akkor hogyan lehetséges az, hogy ilyen boldogok, színesek a rajzaik? A válaszom mindig ez volt: mindenkinek ott kell megkeresnie a boldogságát, ahol...
Mindig megfogalmazok az év elején vágyakat, mit szeretnék az élettől… és ebben nyilván benne van a munkám is. Ezek a vágyak mindig pozitívak, előremutatók, dehát milyen is lenne, hiszen maga a szó is a pozitív oldalon van az én szótáramban. Ezt azért írom így, mert biztosan vannak, akik ezt is...
Sokakat, engem is felháborított Pintér Sándor kijelentése a kórházban maradt csecsemőkkel kapcsolatban, mikor egy riporter rákérdezett, hogy mi a helyzet a több mint 300 babával. A cinikus válasz így hangzott: “Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk...
Az Igazgyöngyben az esélyteremtő munkában a gyerekek mellett elsősorban a nőkre fókuszálunk. Írtam már róla, hogy ez ösztönösen alakult így, amit azóta számos kutatás és program is megerősített...
A Forbes Makers Day rendezvényén nagyon sok érdekes beszélgetést hallhattam. Ilyenkor (ez szakmai ártalom nálam), mindig rávetítem a hallottakat a munkánkra is, és próbálom a generációs szegénységben élők szemszögéből is értelmezni ami...
Karácsony. A szó a legszebb ünnepet takarja, talán a legtöbb érzelemmel teli elem ehhez kapcsolódik, a gyertyagyújtás, a várakozás, a gyerekek öröme, a karácsonyfa, a mézeskalács, a fények, a családi vacsora, no meg persze meglepetések, és a legfontosabb: a szeretet. Ami ilyenkor tapinthatóvá válik.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Az ember folyamatosan szerez tapasztalatokat, gondolkodik, keresi az általános és egyedi problémákat a társadalmi leszakadás bonyolult folyamatában.
Már sokszor megállapítottam azt is, hogy nincsenek olyan nemzetközi példák, melyeket mindenhol lehetne alkalmazni, ugyanis mindenhol más a probléma beágyazottsága. A beágyazottságot pedig mindig az adott ország történelmi-politikai folyamatai befolyásolják, és ennek az egyediségével mindig számolnunk kell.
Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek azonos mintázatok, főleg azokban az elemekben, ami az általános emberi viszonyulásokhoz köthetők, de a problémát minden ország magának csinálja meg, így mindenkinek magának kell megkeresnie a megoldásokat is.
