A kríziskezelés nehéz dolog, sokszor írtam már róla itt is, mennyire hajszálvékony határon egyensúlyoz az ember, mert a gyereket nem hagyhatja bajban, ő nem tehet semmiről, ám a szimpla segítség könnyen erősítheti tovább a „tanult tehetetlenség” érzését. Amikor teljesen logikusan a kérés teljesítése azt az üzenetet hordozza: kérj, és adnak....
A főállású anyaság mintáját követő fiatalasszonyok között sokan nevelik egyedül a gyerekeiket. Van, akinek sosem volt tartós kapcsolata, mást évek után hagyott ott a párja, gyerekestől, no meg vannak, akik csak átmenetileg vannak egyedül, mert börtönben van a gyerekeik apja. Minden sors egyedi, más a szocializáció, a problémahalmaz is más,...
Írja nekem a héten egy kedves, jó szándékú, ám az egészet nehezen értő támogató, hogy kitalált valamit, aminek az a célja, hogy a gyerekeket rádöbbentse, tanulniuk kell. És ehhez szerinte az jó út, ha olyan közegbe visszük őket, kirándulni, ahol látják, máshogy élnek gyerekek, családok. És akkor, ott, majd...
A szegregátumokban azért nehéz bármit elindítani, ami kifelé vezet a problémából, mert nincs közösség, és így nincsenek közösségi szabályok sem. A megélhetésért folytatott állandó küzdelem és a tudatlanság szétzilált mindent, sajátos értékrendet és hierarchiákat teremtett, és ezek nem az integráció irányába...
A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell...
A munkánk lényege a kitartó, türelmes építkezés, amelyben a legfontosabb vezérfonal a „képessé tevés”. Lehet, hiú ábrándnak tűnik, de én pl. hiszek abban, hogy a mi társadalmi vállalkozásunk, ami egy fejlesztés, csak jelenlegi állapotában hordozza a társadalmi, szociális jelzőt, és a jövőben képessé válik olyan vállalkozássá válni, mint a többi....
Dühös vagyok persze én is. Nem ezt az eredményt vártam, és nagyon elkeseredtem. Változást akartam, esélykiegyenlítő oktatást, normálisan működő egészségügyet, a stadionok helyett pl. szociális bérlakásokat, a szegénység csökkentésére tett rendszerszintű megoldásokat, a civil szervezetek szabad működését, a korrupció és a gyűlöletbeszéd csökkenését, és még sok mást, ami élhetőbbé tette...
Nos, eltelt a 2017-es év is. Az Igazgyöngy Alapítvány életének 18. éve… és a 8. éve annak, hogy az oktatásunkat esélyteremtő stratégiává bővítettük,...
Most, a könyvem megjelenése kapcsán sok riport készült velem, és sokan rákérdeztek a civilségre, a civil szervezetek által vitt állami feladatokra, és a jövőképre...
Milyen lesz ez a tanév? Biztosan nem lesz egyszerűbb, mint a korábbiak. A szegregált oktatás nem szűnik, sőt, egyre határozottabb jellemzője lesz a leszakadó térségeknek. Oktatási deszegregációs törekvéseket nem látni, félrefordulás, elhallgatás van, mintha nem létezne a dolog. A kaposvári program, ami pilotja lett volna a megyei jogú városok esetében...
