Néhányan a faluból munkát vállaltak. Úgy gondolják, megéri elmenni, csinálni. Nincs túl sok lehetőség errefelé. Mások inkább otthon ülnek, és várnak. De ide nem jön munkalehetőség. Még hasonló sem.
A munkalehetőség jó néhány faluval arrébb adódott. 3000 Ft-ot fizetnek naponta. Ez a napszám. Mezőgazdasági munka, mindig az idénynek megfelelő, most éppen palántázás. Ha ketten mennek, 6 ezret kapnak egy napra. Hetente fizetnek.
Az asszony reggel négykor kel. Elrendezi a gyereknek a reggelit, csomagol maguknak is, összeszedi magát, és indul. Előtte felkelti a 13 éves lányt, ő a legidősebb. Ő kelti majd a kicsiket. A busz hatra jön a felső buszmegállóhoz. Még megfordul pár faluban, összeszedi az embereket. A munkát nyolckor tudják elkezdeni, 60 km-rel odébb. Délben egy óra ebédszünet van, a kaját mindenki maga viszi. Nem visznek túl sok, vagy túl drága ennivalót.
Aztán munka ötig. A busz hazafelé megint érinti a településeket, kisebb-nagyobb kitérőkkel a főúttól. Hét után van otthon.
Töröm a fejem, hogy éri meg a vállalkozónak ilyen messziről vinni embereket. Munkanélküli is, cigány is van közelebb, ott is, a földek mellett. Aztán megértem: közelebb többet kérnek, menni kell tehát messzebb, azokhoz, akik ennyiért is vállalják.
Próbálom firtatni, szerződés, bejelentés van e. Nem néz a szemembe, úgy mondja: igen, rendesen, szerződéssel alkalmaznak. Kérdezem, ma miért nem ment. Ma a férjem, ment helyettem a fiammal, mondja. Kikértem neki egy nap szabadságot a közmunkáról, mert ma férfiaknak való munka volt, mondták, férfiak menjenek…
Most már végképp nem értem: szerződés, ahol mindegy, a férj, vagy a feleség megy dolgozni? Mehet a férj az asszony helyett, akkor is, ha máshol van most munkaviszonya?
De nem firtatom, biztosra veszem, hogy ez is feketemunka. Így aztán tényleg megéri a vállalkozónak, járulékok nélkül. Néhány fővel bizonyára legalizálja a dolgot, a valóságban pedig sokkal többen dolgoznak neki. Így még a buszköltség is belefér. Azt meg gondolom, mint költség, le tudja írni…
De itt csak ez van. Tudom, nem legális a dolog, de mégis örömmel hallgatom, ahogy mondja, azóta, amióta járnak, elég a pénz, minden napra tudnak venni rendesen ennivalót. Örülök, mert a munkáról beszél. Lelkesen bizonygatja, mennyivel jobb, mintha itthon ülne.
Most úgy érzi, meg is bolondulna…
Csak a gyerekeknek nehéz. Alig látja őket. A férje közmunkán, ő meg napszámban. Ha a kicsik betegek, a nagylánynak itthon kell maradnia a suliból.
Mert dolgozni, menni kell. Ha kimarad, lesz helyette más. Igyekszik hát megfelelni az elvárásoknak.
