ndul a tanév. Tanévnyitó ünnepséggel, ünneplő ruhában, befedett tankönyvekkel, új füzetekkel, tanszerekkel. De vajon mindenkinél így van?
Ezen a napon, egy kistelepülés telepszerűen szegregált utcájában jártam. Ennek most ez a szakmai meghatározása.
Mintegy 40 iskolás-óvodáskorú gyermek él itt, mélyszegénységben. A kisebbek egy része meztelen, több családnál még a ruházat is gond.
A 400 lelkes faluban már évek óta nincs iskola, a szomszéd település társulásában működő intézménybe járnak, 5 km-re. Iskolabusszal. A tanévzáró és tanévnyitó ünnepségre nem jár iskolabusz, feltehetően takarékosságból, vagy figyelmetlenségből, hiszen, a tanév másnap indul. A gyerekek így az ünnepség ideje alatt mindannyian otthon voltak, nagy részük még azt sem tudta, az előző tanévet sikerrel zárta e vagy sem, mivel az évzáróra sem tudtak bemenni. Kerékpár csak elvétve, egy-két családnál van, ahhoz meg nagyon fontosnak kellene lennie a találkozásnak, hogy gyalog tegyék meg az utat. De ez nem fontos. Sem nekik, sem másnak.
A másnap kezdődő tanulásnak a gyerekek iskolatáska, tankönyv, füzetek, írószerek nélkül látnak majd neki. Már aki bemegy az iskolába. Mert míg nem megy a felszólítás, feltehetően nem lesz más motiváció. Itt még sosem fordultak meg az általános iskolai pedagógusok, családlátogatásra, kapcsolatteremtésre, azért, hogy utánanézzenek a hiányzások okainak, esetleg motiváljanak….
Ez nincsen benne a munkaköri leírásokban.
Hatás, viselkedési minta persze így is akad. Épp az utca végén jártam, amikor az egyik háznál egy részeg férfi randalírozott, valóságos tömegverekedés tört ki, a gyerekek álltak, és nézték az üvöltözve káromkodó felnőtteket. Fél óra múlva lecsendesedett a helyzet, és csoportokban értékelték újra a történteket. Ezek a viselkedési minták épülnek be a gyerekek mindennapjaikba.
Ők így indulnak a 2009/2010-es tanévnek.
