Nemrég beszéltem egy zálogházat üzemeltetővel, aki mondta nekem, hogy az ügyfeleik 90%-a roma. Igaz, egy leszakadó térségben, ahol a lakosság arányában is nagyobb a képviseletük, meg a szegénységben is, ez azért talán nem meglepő.
Ettől függetlenül elgondolkodtatott, hiszen tudtam, sok család a kapcsolatrendszerünkben érintett ebben is. Láttam már síró kislányt, nem is egyet, ahogy hüppögve, vagy éppen dühösen mesélte, hogy az ajándékba kapott arany fülbevalóját beadta az anyja a zaciba, és tudja, nem fogja látni többet. Pedig az az övé volt. Az ő tulajdona. Sok családnál meg érthetetlennek tűnik számomra az aranyékszer vásárlása, birtoklása. Persze látom azt is, sokaknál ez a nem létező jólét „mutatásának” eszköze, vagy épp a vagyonosságé, amivel azt akarják üzenni a többinek: pénzem van, hatalmam, csodáljatok… De azok a családok is birtokolják, akik nem pakolják a nyakukba, kezükre, de tudom, hogy van, és fontos ez nekik, miközben a körülményeik ezer sebből véreznek.
Az emberek persze ítélkeznek: a „fuxos” cigányképet általánosítják, miközben az általánosítás, mint sehol, itt sem állja meg a helyét. Mert a kép itt is árnyaltabb. Érdemes hát átgondolni, miért és hogyan lett ez is a túlélési stratégiájuk része, és milyen nehézségei, buktatói vannak?
Azokban a családokban is, ahol a hónap végéig nehezen biztosítható a napi szükségletek kielégítése, sokszor előfordul váratlan kiadás. Amikor hirtelen kell a pénz valamire, de nincs. Amikor nem lehet várni egy hetet, tíz napot, mert muszáj most kifizetni, befizetni, vagy venni valamit. Pl. be kell fizetni egy csekket, különben nem lesz áram, tv, víz, elmaradt a telefonrészlet, amit hagytak az utolsó utáni pillanatig, és ha kikapcsolják a szolgáltatást, sokkal többe fog kerülni, mire újból elérhetik azt. Vagy egyszerűen csak az utolsó héten vannak a hónapban, és élelemre kell a pénz. Vagy gyógyszer kell, jön egy váratlan utazás, meghal valaki, esetleg egy korábban felvett tartozást kell azonnal megadni.
Mit lehet ilyenkor tenni? Kihez lehet fordulni? Sokszor írtam már arról, hogy a banki kölcsönfelvétel is gyakori, de az sem megy azonnal, igazolni kell valami jövedelmet, amiből majd a visszafizetés körvonalazódhat, vagy kezes kell, és az sem terem azonnal. Lehet mástól is kérni, mindig van, aki ad kölcsön, de a „kamatos” pénz olyan dolog, amit mindenki szeretne elkerülni. Belecsúsznak így is, elegen. Akik pedig végre valahogy kimásztak belőle, inkább másfele gondolkodnak.
A leggyorsabb lehetőség nekik a zálogház. Ezért, ha valaki valamikor kicsit több pénzhez jut, vagy jól „üzletel”, aranyat vesz. Van, hogy vesznek valahol egy ékszert, amit azonnal be is adnak, mert a feléért kapott pénz elég arra, amire éppen kell, az ékszer pedig kiválthatóan megmarad. Ha valaki „ügyes”, a kifizetett pénzt rögtön vissza is kapja a zálogházban, mert az értéke több volt, mint amit ő adott érte. Ez eleve egy duplázó történet lesz. A feltételeket ismeri, szinte mindenki, akivel beszéltem erről. Sok családban még a gyerekek is. (Itt értettem meg a fülbevalójáért kesergő gyereket is, akinek nem az adott fülbevalónak az elvesztése fájt a legjobban, hanem az, hogy az az övé volt, az ő értékes, pénzzé tehető tulajdona.)
Így mesélik a zálogba adás feltételeit: Az új arany grammja kb. 10 000 Ft körül van, a használt olcsóbb. Az értéknek a felét kaphatják meg, tehát egy 20 000-es ékszerből tízet, és kb. 2500-at kell fizetni a kiváltásért. Három hónapra adják be, hamarabb is ki lehet váltani, és lehet hosszabbítani, de az feláras.
Meglepően pontosan számon tartják az időpontokat, ami azért furcsa nekem, mert pl. a csekkek befizetésében ez egyáltalán nem jellemző. De itt az időpontvesztés, még, ha van is „türelmi idő”, (egy hónap) számukra értelmezhetően visszavonhatatlan következményekkel jár. Elvész a beadott ékszer.
Fontos tehát az időzítés. Egyszerűen beépült a túlélésbe. A következő pénzhez jutás időpontjához kell igazítani a kiváltást, vagy a hosszabbítást. Sokszor görgetett pénzek ezek, tartozik egy részlettel, valahova, beadja a gyűrűjét, megkapja érte a pénzt, abból kifizeti a tartozást, jön a családi pótlék, abból kiváltja, de akkor már nem lesz elég a jövedelem, és következik az újabb részlet, amit megint nincs miből fizetni, megint jön a gyűrű, és a kör így megy tovább, amíg egyszer csak be nem üt valami újabb baj, ami a kiszámítható ritmust felborítja.
Van egy másik „forgalom” is, a zálogcéduláké, ez szomorúbb történet, az árfekvés itt, úgy mesélik, grammonként csak 500 Ft-ot ér, de ez is elmegy, ha muszáj…. Mert a muszáj nagy úr. És sokszor mennek „kísérővel” kiváltani, azzal, vagy annak „megbízottjával”, akinek tartoznak. Gyakran cserélnek maguk az ékszerek is gazdát. Ha valaki megszorul, negyedéért is odaadja, háznál. És akkor még a zálogházig sem kell elmenni. Kicsivel, pl. egy kis fülbevalóval meg nem is érdemes beutazni, az útiköltség elviszi a kapott pénzt.
Szóval, stabilan beépült része az életüknek az arany zálogházba adása. Valahogy jobban illeszkedik az egyik napról a másikra éléshez, meg tárgyiasultabb….a banki kölcsön, a sárga csekkek más nyelven beszélnek számukra. A felvett kölcsönökhöz egyszerűen más a viszony.
Ha pedig számolnak, itt nem THM van….meg alapkamat, törzstőke, kezelési díj, fedezeti biztosítás stb. Csak a könnyen értelmezhető „mennyit kapok érte?”, és az időfaktor. Van, aki ezt olyan tartalékként kezeli, mint más az értékpapírt, és nem is nagyon törekszik a kiváltásra, inkább csak hosszabbít. Mert ott biztonságban tudja. És a biztonságérzet mindenkinek fontos.
Kellene, hogy értsük ezt is. A pénzügyi tudatosság kialakítása fontos része lenne a felzárkóztatásnak. Nem mondhatjuk azonban, hogy a zálogház használata nem mutat pénzügyi tudatosságot náluk. Nagyon is mutat. Abban az irányban, amit szolgáltatásként kínál nekik, pontosan építve arra, amire szükségük van, úgy, ahogy azt megértik. Mondhatjuk úgy, hogy egy tökéletesen célzott beavatkozási pont, ami a társadalomba történelmileg is beágyazódott.
Kérdés, vajon ez-e a megfelelő út? Vagy más utakat is meg kell, hogy ismerjenek… Nyilván igen. Ám ahhoz, hogy ezt számukra is érthetővé tegyük, tudnunk kell a viszonyulásaikat a pénzhez és a túléléshez. Mert akkor tudunk nekik meggyőző módon javasolni, érvelni. Tartozásról, kölcsönről, szükségletekről, törvényes és törvénytelen dolgokról.
A pénzügyi tudatosság nagyon más a társadalom különböző rétegeiben. Középosztálybeliekre épített programok, iskolai tananyagok sosem fognak működni a generációs szegénységben élőknél. Ide más típusú programok kellenek. De úgy tűnik, ezt ma rendszerszinten csak a zálogházak értik. Nekik meg jó így. Hiszen ebből van a hasznuk.
