2009 szeptemberében kezdtem ezt a blogot írni az fn-en. Még az előző kormány alatt. A probléma, amiről írok, azóta is  fennáll, nem javul. Sőt, talán fokozatosan romlik a helyzet.

Az fn-en sokak által olvasott blog volt, sok segítőt is kaptam általa.
Aztán, részben, mert úgy hiszem, sokkal nagyobb történetté vált, mint amire számítottam, részben pedig azért, mert szeretném olyan közegben tudni, ahol ez a hatás erősödhet, úgy döntöttem, elbúcsúzom a hír24-től.

Mivel itt, a hvg.hu-n lehetőséget kaptam, örömmel elfogadtam.

Bízom benne, hogy régi olvasóim megtalálnak, és újakra is lelhetek majd ezen az oldalon. A blog archívuma is átkerült, bár az áthelyezésből adódó tördelési hibákat még javítanom kell…. Fontos nekem az, hogy a korábbi bejegyzések is itt legyenek, hiszen ennyi idő alatt újra és újra előjönnek témák, és lemérhető már, történt e elmozdulás, változás, vagy maradt minden a régiben, esetleg tovább romlott..

Aki keveset tud rólunk, annak néhány szóval szeretném bemutatni azt a munkát, amiről írok, és amit itt, a 33 LHH kistérség egyikében, a berettyóújfalui kistérségben végzünk, civilként, az Igazgyöngy Alapítvány keretében. Berettyóújfalu környéki kis falvakban próbálunk segíteni a mélyszegénységben élő, zömében cigány, de egyre több lecsúszó, nem cigány családnak is.

Az esélyteremtő munkánk a gyerekekre fókuszál, ám pontosan tudjuk, az oktatás önmagában sosem fog megoldást nyújtani. Éppen ezért a mi modellünkben az oktatás- családgondozás- intézményi együttműködések  hármas területén igyekszünk hatni, stratégiaszerűen, összehangoltan.

Az oktatást egyelőre még magunkénak tudjuk, a köznevelési törvény zavaros útvesztőjében azonban nem látom biztosan a jövőnket. Ezt a tanévet biztosan végig tudjuk vinni alternatív módszereket alkalmazó alapítványi fenntartású művészeti iskolánkban, egy bizonyítottan sikeres, nemzetközi szinten jegyzett pedagógiával (www.igazgyongy-alapitvany.hu).  Közben persze keressük a lehetőséget a folytatásra.

A családgondozás nehéz  munkájáról sokat írok a blogban. Talán ez mutatja leginkább a helyzet bonyolultságát. Egy  komplex munka ez, segítségnyújtással, adományozással, krízishelyzetek elhárításával, szolgáltatások elérésnek biztosításával, közösségfejlesztéssel, motiválással.  Sikerekkel és kudarcokkal tűzdelt tevékenység. A szülőket a gyermekeiken keresztül próbáljuk partnerré tenni. Két vonalra összpontosítunk, az önfenntartás kialakítására és a munkavégzés területére.

A harmadik terület talán a legnehezebb. Partnerré tenni a hivatalokat, segíteni őket a munkájukban, remélve, hogy a szemléletük túllép majd az elsősorban önvédelemként használt paragrafusokon, és meglátják az akták, az ügyek mögött az embert is. Próbálunk a mi tágabb civil mozgásterünkkel a működés részévé válni.

A munkánk eredménye már látszik. A családok közül egyre többen bíznak bennünk, javult a motiváltságuk, kezdenek hinni abban, hogy van kiút. Sok olyan „jó gyakorlatunk” van már, ami bizonyítottan sikeres, többet próbálnak más máshol is beépíteni. De tudom, az integrációt illetően nem vagyunk még félúton. Sőt, néha mintha visszafele mennénk. De muszáj próbálkozni, menni, keresni a jobb utakat, vállalni a kudarcokat, örülni a sikereknek, apró lépésekben haladva, újrakezdve, ha kell, sokadjára is.

Muszáj, mert ma egymillió embernél is többet  érint Magyarországon a szegénység, és félő, egyre többeket fog. Ha nem teszünk valamit, baj lesz. Én már régóta érzem, hogy ez egy időzített bomba.

Egyszer valaki azt mondta nekem, civilként nem lehet semmit tenni. Csak a döntéshozók képesek lényegi változásokat elérni, aki e nélkül próbálkozik, csak magát teszi tönkre.
Nyilván érzem az igazságát ennek is. De talán egy reális megközelítés, ami nem a hibák elkendőzésén alapul, ami nem álsikereket ünnepel, ami ki tudja mondani: ez nem sikerült, próbálni kell másképp, ami jobbítani akar, annak hosszú távon beemelődhet a tapasztalata, gyakorlata, szemlélete a döntéshozók látókörébe is. Bár most ennek csíráját sem érzem, de akarom hinni, egyszer majd így lesz.

Én sem tudom a tuti megoldást. De próbálom megérteni a helyzet bonyolultságát, keresni az okokat és a megoldásokat. Erről szól ez a blog.

Nemrég olvastam egy emailben egy remek mondatot, hogy a változásnak, és a változtatásnak is megvan a módszertana. Nagyon igaz. Ezért dolgozom. Hogy ezt minél hamarabb magunkévá tehessük.