A nyár mindig izgalmas időszak a munkánkban, egyben kicsit tesztelése is annak, mennyire sikerült beépíteni abból valamit, amit fontosnak tartunk, szeretnénk.
Bár a munkánkat folyamatosan nehezedő körülmények között visszük tovább, akár a művészeti iskola 23 éves működését, akár az esélyteremtő modell 14 éve vitt fejlesztését nézem, mégis, mára már érzékelhető változásokat tapasztalunk.
Hogy miben tesztidőszak a nyár? Nos, sok tekintetben. Az, hogy nincs iskola, lazábbra engedné a köteléket a gyerekek és az alapítvány között. De a 11 éve működő tanodánkban, ahol a nyári szünetben 3X1 hetes turnusokban tanodatábort szervezünk, stabil, nagy csapattal dolgozhatunk. Még azok is itt vannak ilyenkor, akiket az iskolai időszakban nem sikerül folyamatos kapcsolódásra bírni, és megjelennek az elköltözöttek is, akik nyáron visszatérnek a rokonokhoz. Nincs gond az önkéntesekkel sem, ezekre a táborokra mindig sokan jelentkeznek. A kollégáim ezt az időszakot is remekül koordinálják, szuper projekteket visznek, és mindig akadnak extra programok is, felajánlásokból. Ami egyre erősebb, és ebben az idén is volt előrelépés, az a szülők bevonása, bevonódása a közös programokba.
A gyerekeket most kevesebb ottalvós táborba tudtuk vinni, de közben a végéhez közeledik a nyári táborhelyünk kialakítása, így jövőre ezt is biztosabban tervezhetjük. Voltak azért, és a jövő héten lesznek is még egynapos kirándulások, és volt egy hosszabb vitatábor is, ahova több gyerek utazhatott.
A közösségfejlesztésben is mindig kihívás a nyár, jönnek-e a foglalkozásokra, melyeket az ügyeletesek tartanak, természetesen előre megtervezett tartalmakkal? Az elején nyáron mindig volt visszaesés, de már nincsenek olyan összejövetelek, ahol nincs elég érdeklődés, sem az asszonyközösségi foglalkozáson, a kultúrházban, sem a mikroközösségekben. Beépültek a heti rendjükbe az időpontok, úgy érzem, várják is már az alkalmakat. A jó hangulatú beszélgetések élményt adnak, és jó ideje konfliktusmentesek már. Nem így indult persze, sokat dolgoztunk azon, hogy megfelelő kommunikációval mondják el a véleményüket egy-egy témáról, hogy ne hozzák be a személyes konfliktusokat. Már képesek csoportokban is dolgozni, és ami nagy szó, hogy ezt akár véletlenszerűen sorsolt összetételben is tudják már produkálni.
Az idei nagy kihívás, amibe már bele is kezdtünk, a demokratikus készségek fejlesztésére irányuló közösségi projekt. Ehhez most fogjuk majd becsatornázni azokat a szakmai felajánlásokat, melyeket a nyáron kaptunk. Izgalmas, sok tanulsággal járó projekt ez.
A nagyobb közösség, a település is talán nyugodtabb volt a nyáron. Nagyon büszkék voltunk rá, hogy jó tíz évig nem volt betörés, és látványosan csökkent azoknak a családon belüli, vagy családok közötti konfliktusoknak a száma, ami rendőri intézkedést igényelt. A covid végén aztán volt egy betörés, de most megismétlődött újra, egy viszonylag magára hagyott házban, akinek a tulajdonosa máshol dolgozik, és meglehetősen ritkán jön haza. Várjuk a rendőrségi intézkedés végét. A kapcsolatrendszerükben levők egyértelműen elítélik azokat, akik benne voltak, mert nyilván egy ilyen kis faluban mindenki tud, vagy tudni vél mindent. Fontosak egy közösségben ezek is, az elhatárolódások. Mert, ha a mai világban a jogkövető magatartás nem is tartozik már úgy az emberek életéhez, mint korábban, de azért fontos, hogy érezzünk egy határt, amit a közösség szerint nem szabad átlépni. Érezzük ezt, és merjük kihangosítani is.
A másik, a nyáron sok kockázatot magában rejtő terület a társadalmi vállalkozásé. A korábbi években ez volt a felmondások időszaka. Írtam már, hogy az Igazgyöngyben a szakmai munka menete mindig az iskolaévhez igazodik, ez abból adódik, hogy az iskolából indult az esélyteremtő munka is, így bővültünk fejlesztő szakemberekkel, és ma is ehhez igazítjuk a szabadságolási időszakot is. A nyári feladatokat igyekszünk egyenletesen megosztani, és az idén már egy jól működő ügyeleti rendszert működtettünk. Ebben folyamatosan (kicsit csökkentett munkaidővel) ügyelnek és dolgoznak a kollégák a központunkban, és normál munkaidőben működik a társadalmi vállalkozás, Toldon.
A legtöbb gond mindig abból adódott, hogy ebben az időszakban önálóbb munkát vártunk el, felelősségteljeset, nem lógósat, megúszósat, akkor sem, ha nem vagyunk mellettük minden percben. Ahhoz, hogy ez menjen így, ahhoz egyrészt megfelelő munkavállalói kompetenciák kellenek, másrészt a munkahelyi csapat közös elköteleződése. No meg a kritika elviselése, ha valami mégsem úgy történik, ahogy elvárjuk. Ezért egy teszt a nyár mindig, mert megmutatja, ebben hol tartunk. A nyár eleji felmondások után most egy nyugodt időszakot élhettünk meg, mind munkamorálban, mind csapathangulatban rendben volt minden. Így aztán nem volt gond a diákmunkásainkkal sem, ők is szépen igazodtak ehhez.
A műhelyvezető alkalamzása a kézművesműhelyben nagyon jó döntés volt, az ő mindennapos jelenléte biztos szakmai hátteret ad a munkához. Új elem volt a tanév végén elindított gépi varrástanulás, ami ment nyáron is, heti rendszerességgel. Egyre ügyesebbek az asszonyok ebben is.
A mezőgazdasági rész átszervezése tavaly indult. Még messze vagyunk a végétől, de már látványosak a változások. Szervezettebb, átgondoltabb az egész, hála az ezt összefogó kollégánknak. Nem volt egyszerű a dolga, főleg, mert a munkamorált is újra kellett terveznie, és ez, az ökoszemléletű gazdálkodás kiépítésével párosulva nagy kihívás volt. De megbirkózott vele, ennek tudhatjuk be, hogy a mezőgazdasági rész nyári munkájával is elégedettek lehetünk.
Az ügyeletes feladata ilyenkor minden más is Toldon, a kríziskezelésektől, a látogatók fogadásáig, a közösségi foglalkozások megtartásáig. Voltak extra programok is, logopédiai fejlesztéseket indítottunk, lehetőséget konzultációra azoknak, akiknek mentális problémái vannak, és voltak remek programokat hozó önkéntes felajánlások is.
Ez a hét az utolsó ebben a formában, hétfőtől a teljes csapat kezdi a munkát. Ha visszanézek a nyárra, azt látom, jobb volt, mint a tavalyi. Az új tervezésben pedig kicsit megint alakítunk a struktúrán, vannak új kollégáink is, átcsoportosítunk, hogy hatékonyabbak legyünk, és egyenletesen osszuk meg a nem kis terhet, amit ebben a munkában vállalunk.
A kollégáimnak átküldtem a hét elején egy kis olvasnivalót a boldog munkahelyről. Amit csak mi, benne dolgozók tehetünk boldoggá. A körülmények most nem kedvezők ehhez. De ha bennünk van erő, akarat, menni fog.
A mi pozitív hozzáállásunk pedig kivetül majd azokra is, akikkel el kell hitetnünk: van kiút. Csak dolgozni kell rajta.