Nagyon örülök, mikor valami olyan elméleti háttérre bukkanok rá, ami nagyon tisztán, logikusan alkot rendszert, és amin átszűrhetem azt a tapasztalati képet, amit a terepi munka során szereztem. Mert az ilyenekből mindig sokat tanulok.

Ezek nem mindig ahhoz a területhez kapcsolódnak, amiben dolgozunk, sokkal inkább az ember működéséhez, a viszonyok, érdekek, hátterek, mechanizmusok, egymásra hatások, megnyilvánulások stb. területéhez. Mindig figyelem azt a vonalat is, ahol a rendszerek működési mechanizmusairól hallhatok, és megvizsgálhatom azokat a terepen kialakított és folyamatosan alakuló rendszerünkben.

Most is sikerült ehhez egy kapaszkodót találnom, a külső és belső motivációk összhangjával kapcsolatban, amin nagyon érdekes elgondolkodni. Mert mindannyian belső motivációkkal élünk egy külső motiváló rendszerben. Ami most, ahogy látjuk, elég sok ellentmondást mutat. Az érdekeltségi rendszerek ütközésében szerintem az elmúlt években nagyot alakított az ország. Megoldás pedig nem körvonalazódik.

De menjünk vissza az elejére. Az én belső motivációm abból a célból fakad, hogy szeretnék változtatni azoknak a gyerekeknek az élethelyzetén, akik generációs szegénységben élnek. Ebben nekem teljesen mindegy, hogy a gyerek roma vagy nem roma, soha nem ez volt a lényeg, hanem a szegénység. Ezt a célt 21 éve kitűztem, és ez azóta sem változott.

Ám ez rögtön ütközik a rendszerrel, mint külső motivációt mozgatóval, mert, bár cél szerint meghatározás kommunikációban azonos lehet, mégis a terepen ebből keveset észlelni, mondjuk akár a családtámogatási rendszereket, akár az oktatási szegregációt nézem. Azoknak a személyeknek is megvan persze a belső motivációja, akik a döntéseket meghozzák. Azokat, amelyek aztán külső motivációként jelennek meg a rendszer működésében. Elképesztő láncolat…

Sokat gondolkodtam pl. a szeptemberi köznevelési megállapodás-megvonásunkon is, a motiváció szempontjából. Abban egészen biztos vagyok, hogy nem a szakmaiságunk miatt történt, és nem is az indokként megfogalmazott pénz miatt, ennek több mint dupláját adták nemrég oda az “ethnofitness”-re, hogy csak egyet említsek. Ha a pénz miatt lett volna, akkor egy ellentmondásokat nem mutató, átlátható rendszer logikus döntésének kellett volna lennie, amiben nincsenek titkosítások, kiperelt információk. Akkor egy elfogadható, érthető indok lett volna. E nélkül azonban csak homályos sejtéseink maradnak, ellehetetlenítésről, a hibajelző attitűd miatti büntetésről, bosszúról, személyes, belső motivációkról. Ennek pedig ezen a szinten nem lenne helye.

De térjünk vissza a terepi munkára. Szóval, van egy belső motiváció nálam, amihez sikerült az évek során egy remek csapatot szerveznem, nyilván olyan emberekből, akik azonosulni tudtak ezzel, de nekik is megvan a saját maguk belső motivációja. Sokat dolgozunk azon, hogy ennek az összhangját a csapaton belül is megteremtsük, a különböző területek között, mint az iskola, a szociális munka, a tanoda, a társadalmi vállalkozás.

De itt a következő lépés. Ugyanis mi, így, ezzel a belső motivációval, és szerteágazó tevékenységgel megjelenünk a terepen, és külső motivációként próbálunk hatni a családokra. Az életükre. Akikre egyébként ott van az állami rendszer külső motivációja is. Ám, mi ennek a hibái miatt vagyunk itt, ami egy ellentmondásos motivációs zavarban jött létre.

A mi motivációs rendszerünk azonban más, mint az állami. Abban sokkal több a hatósági szín, nálunk szelídebb a történet, mi a saját döntések lehetőségét mindig szeretnénk náluk megtartani. Ebben nincsenek kötelező elemek, de az elvárásokat csak akkor teljesítjük, ha ahhoz meggyőző saját motiváció, ha tetszik saját erő is társul. Kényszer annyi benne, hogy mivel az állami rendszer ezekre a problémákra nem tud megoldást adni, így csak mi vagyunk itt megoldási lehetőségként. Mi azonban csak akkor segítünk, ha az egyébként a közösséggel megbeszélt szabályokat betartják.

Persze ez nem ilyen egyszerű. Lassan értettem meg pl. azokat a játszmákat, amelyek arról szólnak, hogy a belső motivációról miféle visszacsatolást kell adni a külső motiváció szereplőinek, hogy közben a saját érdekek érvényesüljenek. Láttam a felülkerekedést egymáson, azt, hogy érik el az agresszív megnyilvánulások a céljaikat, nemcsak a közösségen belül, de sok esetben a külső motivációs rendszer működtetőin is.

Szóval, a mi külső motivációnk ezer szállal tapad hozzájuk, az ő egyéni élethelyzeteikhez, problémáikhoz, ez az a bizonyos “a jóhoz támogató, a rosszhoz akadályokat gördítő” attitűd.

Persze felmerül rögtön, hogy mi a jó, és mi a rossz. Mert ezek így, szubjektív kategóriák. Amikor elkezdtük, azt mondtam, a jó a jogkövető magatartás. Ez jól megfogható dolog volt. Sajnos csak volt. Már rég nem érzem, hogy bárkinek joga lenne a túlélésért a fekete zónát vállalókkal szemben erkölcsi téziseket megfogalmazni, mikor a fekete zóna, a korrupció ilyen mértékben hatja át a rendszer működését.

Mi tehát a jó? Szerintünk az, ami a gyerekeknek jó. Jobb lakhatási körülmények, egészségesebb életfeltételek, táplálkozás, fejlesztés, a születéstől végig, tágabb és szűkebb közösség, ami támogatja a változásokat, megfelelő oktatás, biztos jövedelem, tervezhető és kiszámítható élet. A kezdetektől együtt jártuk körbe ezeket, és tettük le ennek a közös alapjait.

Rossznak a családon belüli erőszakot, a bűnözést, a verbális és a fizikai agressziót a közösségen belül, a pénzügyi tudatosság hiányát, és a szülői felelősség nem megfelelő voltát érezzük. Ez is egy közös munka, ezeknek a meghatározása.

Ami bonyolult, az, hogy ezeket a meghatározásokat nagyon nehéz alapértékké tenni. Mert felülírják a túlélési stratégiák, a belső motivációk, melyeket nem a közösen kialakított megállapítások szabályoznak.

Mert az leginkább a családi átörökítés eredménye. A tanulás, a munka iránt, de az önfenntartásra, a lakhatási körülményekre, a párkapcsolatokra, a gyereknevelésre vonatkozóan is. Ezen dolgozni, egyszerűen másképp láttatni a világot, iszonyúan nehéz munka. Számtalanszor ütközünk falakba, és állunk eszköztelenül a helyzetekben. Nagyon sokat megértettem ezekből, végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy a terepen értelmezhettem ezt az egészet, még, ha nagyon sok konfliktust is kellett miatta felvállalnom.

A terepi munka nehézségét ez adja. A motivációs rendszerek összehangolása.

Amikor elkezdtem ezt a munkát, és lépésről lépésre találkoztam a probléma különféle szegmenseivel, a motivációk teljes diszharmóniájával szembesültem. A belső motivációk a generációs szegénységben a túlélési stratégiák mentén rendeződnek, no meg a fogyasztói világnak való megfelelés adta hierarchia szerint. Azt érzékeltem, hogy ezek is sokfélék, de az biztos, hogy köszönőviszonyban sincsenek a külső motivációs rendszer elvárásaival. Most viszont azt érzem, hogy a külső motivációs rendszer is legalább olyan ellentmondásokkal teli, mint a belső.

Elképesztő ez az egész. Motivációk hálója. Érdekek erőszakos érvényesülése. Külső motivációs rendszer működtetése az érdekek szerint. Zűrzavar.
Folyton ebben mozgunk. Ebben kellene valami harmonizáció.

Jó lenne Húsvétkor erre gondolni. A pozitív változásra. Próbálok…