Év: 2018

A szegregátumokban azért nehéz bármit elindítani, ami kifelé vezet a problémából, mert nincs  közösség, és így nincsenek közösségi szabályok sem. A megélhetésért folytatott állandó küzdelem és a tudatlanság szétzilált mindent, sajátos értékrendet és hierarchiákat teremtett, és ezek nem az integráció irányába...

Tovább olvasom

Sokszor hivatkoznak arra, hogy a leszakadó térségekben is mennyi minden épül, autópályák, bicikliutak, no meg most a kisvárdai stadion is… de valahogy a kis falvakból nézve nem tűnik úgy, hogy bármi jobb...

Tovább olvasom

Az utóbbi időben felélénkültek a civil szervezeteknek segítséget ajánló programok. Érthetően, hiszen a legnehezebb helyzetekben élőket ők érik el, ami az állami rendszerből kiszorul, annak megoldásain ők dolgoznak. Sok lehetőséget persze az ernyőszervezetek, fejlesztő nonprofit cégek, civil gondolkodók sem tudnak adni, marad hát a „hálózatosodjunk”, „osszuk meg a tudásunkat”, „segítsük...

Tovább olvasom

Sokszor írtam már arról, hogy mennyire dühít a rózsaszín kép, amit nagyon gyakran kommunikálnak szervezetek a generációs szegényekkel végzett munkával kapcsolatban. Hogy nem mer senki sem arról beszélni, milyen elképesztően nehéz ez az egész, hányszor kell újrakezdeni, hányszor hisszük azt, hogy már működik, aztán egy perc alatt leomlik minden, amit...

Tovább olvasom

A tanodák finanszírozását most normatív alapúvá teszi a kormány. Ami csak így, önmagában nézve a mondatot, elfogadható lenne, hiszen köztudott, minden országban küzdenek a lemorzsolódó gyerekekkel, sosem tudjuk azt elérni, hogy ne legyen ilyen, mint ahogy azt sem, hogy ne legyenek a társadalom perifériájára került...

Tovább olvasom

A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell...

Tovább olvasom

A szociális munka egyik legnehezebb problémája a motiváció kialakítása. Tanulásra, munkára, önfenntartásra, bármire, amiért erőfeszítést kell tenni, hogy változást...

Tovább olvasom

A szegregátumok világában többnyire felülreprezentált a sajátos nevelési igényű gyerekek aránya. Felnőnek, és sérültként élnek tovább, szegénységben. Az ő helyzetük ma, a kilátástalanságon belül – ha léteznek fokozatok – még inkább...

Tovább olvasom

Az idén négy igazgyöngy ösztöndíjas jutott el az érettségiig, szakmaszerzésig. A generációs szegénységben élő családok gyerekeinél, ahol nemhogy érettségizett szülők nincsenek, de sokan még az általánost sem fejezték be mindig nagy a lemorzsolódás, többségük a 16. életévük után befejezi a tanulást. (Persze sokan tanulnak tovább az igazgyöngyös gyerekek közül, ám...

Tovább olvasom

Most határidős a HEP-ek (helyi esélyegyenlőségi programok) felülvizsgálata. 2012-ben rendelték el ezek elkészítését, és öt évenként kell értékelni, újratervezni a...

Tovább olvasom