Muszáj még egyet írnom erről a témáról. Különben, most úgy tűnik nekem, egyre többen nyilatkoznak, hogy a közmunka nem jó vonal. Bár úgy látszik, ez nem hatja meg különösebben a döntéshozókat, akik még mindig nyomják, betervezik, erőltetik, újabb csoportokat vonnak be ebbe az „úgy csinálunk mintha dolgoznának” és „úgy csinálunk, mintha fizetést kapnának” hazug rendszerébe. Lassan már csak a nyugdíjasok maradnak ki a közmunka lehetőségéből.
Érthetetlen nekem ez az egész. Számomra olyan „csakazértis” üzenete van. Mintha a hibás döntés belátásának lehetőségét kizáró dac működtetné. Azé, aki javasolta, aki kidolgozta, aki megszervezte, aki bevezette, aki ellenőrizte, aki (nem) mérte a hatását, aki hagyta, hagyja, hogy menjen tovább, mintha nem tudná, hogy egyszer vége lesz, mert fenntarthatatlan, és egyszer le kell vonni majd a következtetéseket. Minél tovább csúszik ez, annál nagyobb következményei lesznek majd.
Vajon hogy kezdődött? Egy íróasztalnál pattant ki valaki agyából, aki még sosem járt a kis falvakban, sosem találkozott generációk óta valós munkaviszonyban nem dolgozó emberekkel, és azt gondolta, elméletben, hogy jó lesz így? Vagy eleve hazug tények, elemzések adták az alapot ehhez, a munkanélküliek foglalkoztatásáról, átképzéséről? Aztán egy csapat továbbdolgozott az ötleten, a nélkül, hogy bárkinek közülük eszébe jutott volna a tesztelés lehetősége? És nem volt köztük senki, aki legalább egy év múlva javasolt volna egy valós értékelést, no, nem a bevontak létszámára vonatkoztatva, hanem mondjuk, a befektetés-eredményesség arányát megvizsgálva? Hol volt, hol van a minden rendszer bevezetésekor alkalmazott, jól bevált protokoll? Ha nem alkalmazták ezt, miért nem? Ha pedig igen, akkor hol vannak az adatok, amelyek alapján elvégezték?
Nekem az első pillanattól, innen a terepről nézve, rossz döntésnek tűnt. Amíg csak 5-8 embert mozgatott be, akkor még különösebben nem sok vizet zavart, de aztán erősebb fokozatba kapcsolt, a „teljes foglalkoztatást” megcélozva, ami ugye nem rossz politikai szlogen, és ezzel a „hazugság-vonat” elindult a lejtőn, megállíthatatlanul. Persze kellett ehhez más is, pl. a helyi vezetők maximális lojalitása, akik, bár látták, hogy ez nem ad valós megoldást semmire, mégis buzgón bizonygatták: csodás ötlet, újra fellendít mindent, lesz gazdaság, ihaj-csuhaj, hisz részesülni akartak a „Magyarország jobban teljesít” hatalmi mámorából. Ki vállalta volna, hogy szembeszegülve azt mondja: jobb lenne abbahagyni azonnal?! Emlékeim szerint talán egy, azóta lemondott polgármester volt csak, Baranyában, aki azt mondta, nem hazudik tovább, és kimondta: a közmunka értelmetlen pénzkidobás. Meg persze voltak sokan, akik alatt azóta bedőlt a testület, mert a hazugságok mesterséges fenntartását megelégelte maga a település is.
Az elbocsátott dolgozókból lett közmunkások egy részének ugyanoda történő visszafoglalkoztatása, no meg a kulturális közfoglalkoztatás is “remekül” működött: ha méltatlan is az emberekkel szemben (ez meg kit érdekel?), a legolcsóbb megoldás az intézmények működtetésére. Ezt persze megint nem lehetett hangosan kimondani, sőt cáfolni illett, ha valakit így visszafoglalkoztattak. A tömeg, ami így a rendszerben van, nehezen mozgatható pl. a szervezeti átalakításokban, de ez sem lassít különösebben semmin.
A közfoglalkoztatás tovább dübörög.
Most a fogyatékkal élőket célozta meg, ami egyszerűen nevetségesen hangzik, kár, hogy már rég nincs kedvem nevetni ezen az egészen. Ezt egyszerű átcsoportosításnak tartom, a szociális támogatás majd munkabér formájában megy nekik, az se volt sok, ez sem az, és jót lendít a statisztikán, a teljes foglalkoztatottság felé. Egyik zsebből a másikba pakolunk, közben persze lesznek, akik az átszervezés miatt hónapokra ellátás nélkül maradnak, de ez nem fontos, a statisztika naprakész, abban azonnal megjelenik az illető, mint új munkavállaló, és ez a lényeg.
Átképzések, munkavállalói kompetenciák esetében a hatékonyság minimális, erről írtam legutóbb.
Mi a haszon? Tisztábbak a közterületek, ez igaz. Bár ezt egy normális gépekkel ellátott pár emberből álló brigád hatékonyabban elvégezné a 21.században, mint az a tömeg, aki ebben a munkát mímeli. A szociális földprogramban történő termelés látványosnak tűnik ugyan, az útról nézve, és milyen szép ív, hogy amit termelnek, azt fel is használják a helyi közétkeztetésben. De a befektetés-haszon arányát azonban érdemes lenne megnézni. Mennyibe kerül vajon így egy kg krumpli, vagy hagyma előállítása? Készül-e erre üzleti terv? Aligha. Mert ha készülne, senki sem pártolná tovább: az egyik oldalon a közmunkabér- eszközök- vetőmag- munkaruha- kötelező képzések mellett még egy sor tétel sorakozna, a munkavédelmi előírások anyagi vonzatától az adminisztrációig, míg a másik oldalon az X kg zöldség. Az önkormányzati földterületen képtelenség ennyi ember bérét kitermelni. Azt pedig már mindenki látja, hogy a munkavállalói kompetenciákhoz nem nagyon tesz hozzá ez a munka. Mert nem rohannak tömegesen munkát keresni, ami persze a térségekben továbbra sincs a szakképzetlen munkaerőnek.
Haszon talán, hogy a megélhetési bűnözés kisebb. Kevesebb a betörés, kert-és tyúklopás. De erre talán nem ezt a módszert kellene alkalmazni, hanem egy normális képzési rendszerre épülő foglalkoztatást. Mert így egyre több embert kell közmunkabérrel segíteni, hogy ne a bűnözés fele menjen. A létszám ugyanis gyorsan nő. Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha megszűnik a közmunka lehetősége…
A mérleg, mindent összevetve nem a közmunka haszna felé billen. Most már világosan látszik, bezárja, és nem kinyitja a lehetőségeket.
Ha talán az első, vagy az első két évben reálisan szembenéznek a döntéshozók ezzel az ötlettel, és elismerik: nem jól gondolták, akkor ki tudja, talán még időben áttervezhették volna. De nem történt meg, és nem történik meg most sem. Sem ezen a területen, sem máshol.
Szeretnék egyszer egy olyan szlogent a mostani „jólteljesítős” helyett: „Magyarország szembe tud nézni a hibás döntéseivel”.
