Január óta valami megváltozott. A családoknál a több éves munka már kiszámíthatóvá tette a problémák jelentkezését, tudjuk, ilyenkor a hideg, a megfázások, a falopások, a belvíz nehezítik a helyzetet a meglevő nehézségek mellett.
Most azonban a korábbi tapasztalataim nem teszik kiszámíthatóvá a helyzetet. Napról napra érzem, ahogy romlik. A családok jövedelme kevesebb. Most tudatosul bennük, hogy a közcélú foglakoztatások töredékére csökkentek, négy órás alkalmazások, az is csak keveseknek. A veszekedések, vádaskodások napirenden vannak. Leginkább a polgármesterekre irányulnak, hiszen nem értik, nincs ismeretük a döntések kényszerűségéről, ők csak azt látják, hogy ezt behívják, amazt meg nem. És aholnincs munka, ott nincs más. Csak a közmunka. Amiért most harc megy.
És ha nincs jövedelem, nincs megoldás a napi gondokra. Például a gyógyszerek kiváltására. A héten egyik reggel, a patikában veszekedésig fajult a helyzet. Mert nem tudták kiváltani a gyerek gyógyszerét. Mert nem volt elég a pénz. Egy apa elkeseredettségében kiabálva mondta, hogy akkor most megy, lopni, betörni, mert nem dögölhetnek meg….
A gyerekek pedig nem gyógyulnak. Sok ok miatt nem. Egyrészt, mert a vírus makacs, a köhögés sokáig megmarad, a láz visszatér. És, hát az előírt ágymeleg, a vitamindús étkezés, de még a forró citromos tea is hiányzik. Így meg nehéz kilábalni a megfázásból. A heti egyszeri orvosi rendelésen lassan a falu összes gyereke ott van, a rendelési idő hosszúra nyúlik, nincs türelem egymással sem, az orvossal sem. Vádaskodás, hogy félrekezeli, nem jó gyógyszert ír, ír hát másikat, mert felülfertőződött megint, drágát, antibiotikumokat. Akárhogy próbálja, hogy kevesebbe kerüljön, nem megy. A rendelés végén harminc
recept marad kiváltatlanul.
Az áramelmaradásokat hál’ istennek már egész jól kezeljük, a kártyás órák beszerelése szépen halad, itt talán nem romlott a helyzet. A víznél sokkal inkább. Mintha most venné észre a szolgáltató a többéves elmaradást. A fokozatokat tartják, először szűkítőt szerelnek fel, aztán lekötik a fogyasztót a rendszerről. Sokaknál nem gond, akik eddig is az utcáról hordták a vizet, de akinél még van, az kétségbeesetten ragaszkodna hozzá. Most több helyen a lakásfenntartási támogatásból próbálják rendezni, részletekben, de van, ahol a szolgáltató nem engedi a részletfizetést. Hogy egyik helyen miért igen, a másik helyen miért nem, nem tudom. És nem értem.
Eddig is voltak szabálysértési bírságok. De most mintha mindenhol elővennék a régieket is, melyik, milyen szakaszban van. Sok már elővezetési szakaszban, amikor már csak a napi 2000 forintonkénti leülés marad. Több évvel ezelőttiek is. Ezekkel már nem lehet mit tenni. A 45-90 ezres bírságokat nincs miből befizetni. Esély sincs rá. Van, ahol már kimegy a rendőrség és beviszi az illetőt, van, ahol bujkálnak előlük. Mert a hidegben kell a családfő, kell a fa, különben megfagynak. Páran elmennek másfele, feketemunkára, addig sem találják őket, és még keresnek is egy keveset. Aki marad, annak be kell hát vonulni, leülni, kétezrével, ott, ahol az ellátásuk meghaladja a nyolcezret is. Naponta hatezer mínusz az államnak.
Az is baj, hogy sokáig nem szólnak. Csak a végén. Amikor az ügymenet szerint már nem lehet részletfizetés, nincs helye a kérelemnek. Naponta tudatosítjuk: hamar szóljanak, ha baj van. Minden nap csak tovább hátráltatja a megoldást.
És a behajtók. Most mindenhol. Cégek, akiknek próbáljuk megérteni a logikáját, de nem megy. Zavaros, megfélemlítő sms-ek, személyes látogatások, fenyegetőzések, elcserélt ügyiratszámok, kompromisszumképtelenség. Ezt így nem lehet csinálni…. Más működésekben ezek a megoldások elfogadhatatlanok.
Nő az elkeseredettség. Tapinthatóan. Napi konfliktusok, támadó hangulat, megoldhatatlan helyzetek. Olyanok, amit a nyomor hoz, és amire nincsenek megoldási javaslatok. Nem lehetnek.
Nyugdíjpénztár? Ugyan…. Ennél náluk sokkal nagyobb a baj. Napi szinten. Persze, segítünk, amire képesek vagyunk, örülhetnék is. Mégis, ez a hét félelmetes volt. Nem a családoktól féltem, hanem a mindenhol tapintható feszültségtől.
Attól, hogy egyszer csak a helyzet kezelhetetlenné válik.
