A mélyszegénységben élőknél sok minden hiányzik. Sok mindennek a hiányát elviselik. Egynek talán a legnehezebben. Az áramnak.
Az áram fontos. Nem a háztartási gépek miatt. Hűtő szinte sehol sincs, nyáron látni ugyan néhol, akkor bekapcsolják, de ilyenkor fölösleges. Úgyis hideg van. Raktározni nincs mit benne, napról-napra élnek, vásárolnak, nincs ideje megromlani az ételnek, nyersanyagnak. Az út a kisboltig mindennapos, kinek, mire telik, egy napra való csirke-farhátat, vagy főzőkolbászt vesznek csak. Azt meg rögtön megfőzik. Mosógép pár háznál van, keverőtárcsás, errefelé automata senkinek nincs. Ahol nincs a víz bekötve, ott a modernebb gép nem használható.
Az áram tehát a világítás miatt fontos. És még valami miatt. Az a televízió. Az mindenütt megtalálható. Ott is, ahol semmi sincs. Az sem baj, ha nem színes. Furcsa látványt adnak a düledező házakon a parabola-antennák tányérjai… De az mindenhol megvan. Annak muszáj lennie. Ez az egyetlen dolog, ami szórakozást jelenthet. Nem, ennél több. Ez minden. Az esti program, a téma a beszélgetésekhez, a kapocs egy más világhoz, a modern kor jelenléte, a pontos idő, a tevékenységek szervezője, stb. Minden. Egész nap be van kapcsolva. Ennek hiányát tragédiaként élik meg. Ha valahol elromlik, rögtön szereznek másikat. Ha kell, kölcsönkérnek mástól, van, ahol kettő is van, vagy próbálják javítani, esetleg használtan gyorsan venni másikat. Esténként a házakban csak a televíziók fénye világít. A lámpán spórolnak, fölöslegesen nem ég. Fénynek elég az, amit a tv ad. Mert az mindent ad.
Mostanában sok családnál gond van. Mindig is elmaradtak az áramfizetéssel, szinte mindenki csúszásban van, ám ha valami közbejön, és elmarad az amúgy is késedelmes befizetés, baj lesz. És valami mindig jöhet, egy haláleset, betegség, váratlan helyzet, ami miatt nem tudnak fizetni. Pedig ez az első, a villanyszámla, e mögé kerül csak a gyógyszer kiváltása, a tűzifa, vagy akár az élelmiszer is.
Van, hogy az órát átváltják kártyásra. Ezt csekken kell fizetni, és ameddig tart a befizetett összeg, használható az áram. Egységenként figyelhetik is, mennyi van még rajta. Persze erre pénzt kell tölteni, ha áramot akarnak.
Másutt a szolgáltató, ahol a tartozás túl sok, és nincs semmi kiegyenlítés, ott levágja a villanyórát a hálózatról. A visszakötés pénzbe kerül. És előtte rendezni kell a számlát is. Eddig senki sem akar eljutni, mert esélytelen elérni, hogy újra visszakapcsolják. Akkor inkább a kosztpénz megy a villanyszámlára. Mert villany kell.
Persze nem mindenkinek sikerül. Aki ezen a határon túl van, annak másféleképpen kell áramot szerezni.
Lehet pl. egymástól kérni. Mennek hát furcsa vezetékek háztól-házig, segítve azt, akinek nincs. Mert mindenki tudja itt, hogy ez fontos. Adnak hát egymásnak. Persze ez állandó konfliktusforrás, ki, mennyit használ, ki ad még belőle másnak, ki mennyit ad bele, amikor fizetni kell…
És lehet áramot illegálisan is szerezni. De ezt errefelé kevesen merik megtenni.
Nehéz rangsorolni, hogy mi fontos, mi nem. Az áramot talán mindenki megérti, hiszen egy-egy vihar alkalmával mindenki élt már át áramszünetet este a lakásban. Sötétben lenni rossz.
A tv szükségességét talán nehezebb elfogadni annak, aki távolabb él a mélyszegénységtől. Annak, akinek a környezetében van, ami pótolja azt.
Akik nyomorban élnek, azok nagyon fontosnak érzik, hogy legyen. Mert sokat megmutat abból, ami nincs. Abból, ami elérhetetlen. Ott, bent, a házakban. És ettől kicsit olyan, mintha az is ott lenne. Mintha nekik is lenne. Mintha ők is részesei lennének.
