Év vége van. Az ember összegez, visszatekint, értékel. Hogy mi változott. Megtérült e a befektetett energia? Hol, mi nem sikerült? Mi az, amire lehet építeni...

Tovább olvasom

Ebben a faluban még most kezdjük feltérképezni a rászorulókat. Az elsőt karácsony előtt látogattam meg. A kislány hozzám jár. Ragaszkodó, kedves, nagyjából tiszta is. Valami mégis azt súgta, hogy nincs minden rendben...

Tovább olvasom

Nagyon elfáradtam az ünnepre. Szerencsére sok volt az odafordulás, az adomány, nőtt hát a falvak száma, a családok, rászoruló gyerekek segítése, nőtt a munka is. A végén már hajnalban keltünk, és késő estig dolgoztunk, hogy minden szeretettel teli csomag célba...

Tovább olvasom

Amikor ajándékozunk, szeretnénk örömöt látni. Hálát, elérzékenyülést. De ritkán kapjuk meg ezt. Először fura volt nekem is. Nem...

Tovább olvasom

Ebben a munkában az a nehéz, hogy az ember egy pillanatig sem érezheti lezártnak, értékelhetőnek a munkáját. Mert naponta jönnek újabb és újabb, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek. És ezek elmossák az előző nap...

Tovább olvasom

Nem hittem, hogy sikerül. Pénz se volt, úgy tűnt megszervezni is képtelenség, csak a sötétség volt...

Tovább olvasom

A suliban általában a szünet előtt három héttel kezdünk a karácsonyra készülni. Próbál az ember ünnepi hangulatot teremteni ott is, ahol ez nehéz. Sőt, néha...

Tovább olvasom

Pár hete kezdték. A tornateremben. Pont akkor, amikor még nekem is órám van. A gyerekek kérezkedtek, karatéra. Fél órával a foglakozásunk vége előtt. És láttam a tekintetükön, nem mondhatok...

Tovább olvasom

Néha figyelmeztetnek a blog rendszeres olvasói, hogy túl sok szomorú dologról írok. Biztosan így van. A bajok mélyebben érintenek meg. De azért vannak örömök is. Kegyelmi pillanatok, amikor az ember szinte tapinthatóan érzi, hogy érdemes...

Tovább olvasom

Hallgatom a hírekben a politikust. A magzati élet védelméről beszél. Meghatódva mondja, hogy már az is egy élet, és aki látott már abortuszt, az tudja, hogy ezt nem lehet...

Tovább olvasom