Most ennek az idejét éljük. Sok település ilyentájt, amikor jó idő van, próbálja megszervezni ezt a napot, melynek az üzenete a lokálpatriotizmus fenntartása, a közösségi szellem erősítése, a kulturális értékek bemutatása, az összetartozás fejlesztése...
Az, hogy melyik gyerekben milyen jövőkép bontakozik ki, sok mindentől függ. Azt hiszem, nálunk a legmeghatározóbb ma ebben az a közeg, amiben felnőnek, amiben szocializálódnak. A család, és a tágabb közösség is, a lehetőségeivel, átörökítéseivel. Az iskola, az oktatás hatása ma jóval kisebb, mint ami lehetne, a probléma rég nagyobb...
Tulajdonképpen régóta gondolkodom ezen. Hogy miért általánosítunk a sikereket illetően is.Nyilván sok mindennel összefügg ez is, a pályázati sikerkritériumokkal, meg a magunk állandó fényezésével, hogy persze, nekünk megy, nálunk minden működik, lám, elég volt pár év, és megfordult minden negatív tendencia, ez a tuti módszer, nálunk van a bölcsek...
Továbbra is úgy érzem, az integráció egy helyben toporog. Nem látni tényleges deszegregációs lépéseket, antiszegregációs folyamatokat. A szergegált oktatás a szabad iskolaválasztás leple alatt lopakodik előre, szándékok ugyan megfogalmazódnak, de változás nincs, az első osztályok mindenhol változatlanul indulnak majd...
Azt az esélyteremtő modellt, amit fejlesztünk, csak egyetlen faluban tudjuk minden elemében vinni, ez a „pilot”, itt próbáljuk felépíteni, és a sikeres elemeit bevezetni más településeken is. Jó ez így, hiszen engedi a települési arculatra, problématérképre való igazítást, és segít az általános keretet tisztábban...
Kérdezte tőlem valaki a múltkor, mi kellene leginkább ahhoz, hogy az Igazgyöngy modellje önfenntartóvá váljon? Tetszett a kérdés, hiszen nyilván ez a célunk, ezért dolgozunk, de a válaszon azért hosszan elgondolkodtam. Földterület? Új munkahelyek? Közösségi tér? Még több, oktatást támogató tevékenység? Azt hiszem, ha egyetlen dolgot mondhatnék csak, akkor az...
Hát, ez a nagy dilemma megint. Meddig érdemes elmenni az együttműködésben? Az EMMI által életre hívott Antiszegregációs Kerekasztal tagjaként két éve, újra és újra szembesülök a...
Valamikor sok évvel ezelőtt találkoztam Ancsel Éva mondatával: “Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.” Már akkor nagyon megérintett, ha jól emlékszem, egy fekete-fehér fotó mellé írták oda, egy néger kisgyerek háttérbe beleolvadó arcához, akinek hatalmas, kétségbeesett szemei tartották fogva a tekintetet. Nem...
Furcsa ez. Ismerjük ugye a fogalmakat, az asszimilációt, ami beolvadást jelent a többségi társadalomba, és az integrációt, ami az önazonosság megtartása melletti betagozódást. Nekünk a munkánk elejétől fogva az a célunk, hogy az integrációjukat támogassuk, segítsük. Mindig, mindenben ezt tartottuk és tartjuk szem...
A múltkor megint összevetette valaki az Igazgyöngy modelljét, és a Cserdi-t. Igazolásul, hogy a mienk sikertelen, belinkelt egy blogbeírást, hogy lám, még én is leírom, hogy mennyi baj van vele, bezzeg a másik, arról csak jót olvasni, és belinkelt egy cikket arról...
