Azt hiszem, mindannyian cipelünk gyermekkorban megélt, akkor ránk ható traumákat. Kinek több van, kinek kevesebb. Nem tudom, van-e olyan ember, akinek nincsenek ilyen dolgai, és ezért minden simán megy neki az életben, tökéletesen dönt minden helyzetben, konfliktusmentes a karrierjében és a szűkebb és tágabb kapcsolataiban is. Én -magamat is ideértve...
Valahogy kiürült ez az egész. Kiszorítósdi megy, ki az igazi magyar és ki nem az, külföldre meg olyan kinyilatkoztatások, ami egységes nemzeti viszonyulást hangoztat, miközben az országon belül az egységesség nem létezik, sokkal inkább a naponta megerősített kettészakadás,...
Kicsit folytatom még a szegénységről szerzett tapasztalatok megosztását. Leginkább azért, hogy érzékelhetővé tegyem, hogyan öröklődnek át viszonyulások, mert ha ezt értjük, talán jobban el tudjuk fogadni, hogy nem minden személyes döntés kérdése. Dönteni ugyanis az tud, aki előtt többféle alternatíva van, és rendelkezik azzal a világlátással, tudással, amivel különbséget tud...
Azt, hogy a 19.századi szegénységeszmény él sokakban, a „tisztes szegénység” képe, a sorsát elfogadó, a családjáért küzdő, takarékoskodó, tiszta, dolgos, szerény, alázatos, hálás ember képe, azt régóta látom. Sokszor írtam már itt arról, hogy a 21.századi szegénység már nem ilyen, áthatja a fogyasztói társadalom, a világ változásai, és egyszerűen másképp...
Furcsa ez a munka… vagy inkább a megítélése. Személyes szempontból is. Mindig van, aki azt mondja, hagyjam abba. Mert szerinte nem érdemes harcolnom, megnyerhetetlennek tartja ezt az egészet, más meg félt, vagy sajnálja az erre fordított energiámat, amit másra is fordíthattam volna, aztán, ahogy a helyzet romlik, vannak akik féltenek...
A hét híre volt az új propaganda törvénytervezet, ami az LMBTQ témát a 18 éven aluliak számára elérhetetlenné tenné, a szexuális felvilágosítást pedig állami nyilvántartáshoz kötné. Próbálom értelmezni ezt abban a munkában is, amit végzünk. Ahol ugyanúgy, mint máshol, előfordul ez is. Vannak már olyan gyerekek is, akiket a felnőtté...
Gyakran hivatkozok erre a kifejezésre, terepi tapasztalatok alapján, értelmezve különféle viszonyulásokat, reakciókat, amelyek a szegénységhez kötődnek.Talán most, a pandémia kapcsán azért mindenki számára érzékelhető volt, hogy a család mellett mennyire fontos, gyerekekre ható tényező az iskola, a kortárs közösség is. E mellett hat még más is, azok az üzenetek, amelyek...
21 éve dolgozok alapítványi keretek között, 10 évet inkább csak az oktatásban, 11 éve nyakig merülve a generációs szegénység problémájában. Ez behúzott nagyon sok területet, a szociális munkától a foglalkoztatásig, a tanodától a településfejlesztésig. Behúzta a szakpolitikát, és vele sajnos a pártpolitikát is. A leszakadó társadalmi csoportok életének minden területével,...
Sokat töröm a fejem még mindig, ennyi év után is, hogyan lehetne jobban, hatékonyabb segíteni a leszakadó családok, gyerekek életén. Úgy, hogy a változás fennmaradjon, beépüljenek a hatások és ténylegesen megszakadjon a nyomorúság termelődésének újra és újra ismétlődő köre. Nagyon sokat tanultam már ebből. Leginkább a gyakorlatban, a saját káromon,...
Mikor elkezdtük ezt a munkát, először azokra a gyerekekre fókuszáltunk, akikkel az iskolában találkoztunk. Aztán, ahogy közelebbről is beleláttunk ebbe az egészbe, amit generációs szegénységnek hívunk, elég gyorsan mentünk lejjebb korosztályban is, először az ovisokhoz, majd a 0-3 évesekhez, és a kismamákhoz. Mert világossá vált, hogy minél hamarabb próbálunk beavatkozni,...
