Amikor egy-egy újságcikk általános iskolát mutat be, általában két adatot kiemelnek: a továbbtanulás arányt, és a kompetenciamérés eredményét. A minap is olvastam egyet egyik napilapunkban. Tudom, sok színvonalasan működő iskola is van. De a megfogalmazások és a valóság mögött sok helyen szakadékot tapasztalok. És ez általában a hátrányos helyzetűeket érinti.
Ha egy általános iskola bemutatkozási lehetőséget kap, mindig elmondják: a továbbtanulás 100 %-os.
Erre egy nem szakmabeli bizonyára elismerően bólint: ez igen, ez már valami.
De én sosem értem, hogy ez miért akkora kunszt.
A tankötelezettség 18 éves korig tart, nem ér véget a nyolcadik osztállyal, természetes és kötelező, hogy minden gyerek valamelyik középiskolában tanuljon tovább.
Érdekes a kép viszont, ha megnézzük, hogy milyen a lemorzsolódás, főleg a halmozottan hátrányos helyzetűek között. Sokan közülük néhány hónapig bírják. Sosem voltak távol otthonról. A kollégium, teljesen más környezettel, elvárásokkal nehezen megszokható mindenki számára, főleg azoknak, akik mélyszegénységből érkeznek. Még, ha ingyenes is, csak kellene egy kis zsebpénz, útiköltség a hazautazáshoz. Ezt meg a család nem bírja. Úgyhogy otthon vannak hamar újra a faluban.
Az iskola persze nehezen válik meg tőlük. Főleg papíron. Bevált szokás, hogy görgetik a tanulókat, amíg csak lehet. Ez mindenkinek jó, a gyereknek, mert nem kell suliba járni, az iskolának meg, mert jár a normatíva, de nem kell kínlódni velük….Meg is lehet beszélni velük, csak csitt… nem kell nagydobra verni…
Papíron vizsgáznak, akkor is, ha nem járnak be órákra. Formálisan, tudás nélkül. Egyszerűbb mindent „lepapírozni”, mint jelenteni a jegyzőnek, utánajárni, rábeszélni, vitatkozni, meggyőzni…. Aztán csodálkozunk, hogy a fiatalok közt is vannak, akik csak a nevük lassú leírásáig jutnak az iskolaköteles kor végére….
A másik, amire szívesen hivatkoznak, az a kompetenciamérés. Ami, ugye egységes az egész országban, egy időpontban van, és, ahol alacsonyabb, mint az országos átlag, hát, ott meg kell nézni az okokat, oda tanártovábbképzés kell, plusz fejlesztőprogramok, stb., az IPR (hátrányos helyzetűek integrációs programja) előírja…. Mindenki szeretne tehát jól teljesíteni. Hogy azt kommunikálhassa magáról az intézmény: itt magas szintű pedagógiai munka folyik. El is hinném. Ha nem ismernék olyan eseteket, amikor ezeken a napokon a gyenge teljesítményű, legtöbb esetben hátrányos helyzetű tanulókat megkéri a pedagógus, aznap ne menjenek iskolába, hogy ne rontsák az átlagot…. Így, ezekkel a szavakkal. Legalábbis a gyerekek így mondták, amikor délután megkérdeztem őket, hogy miért nem voltak aznap délelőtt iskolában…
Mindig keresünk kiskapukat. És aki keres, az talál. Az adminisztratív alapon működő rendszerek lehetővé teszik. Az őszinteség talán eredményesebb lenne.
