Vannak falvak, ahol sok az üres ház. Általában nem maradnak sokáig üresen, és érintetlenül.

Az elnéptelenedő faluban sok a lakatlan ház. Volt már baj is abból, ha valaki elköltözött néhány évre, aztán az élete úgy alakult, hogy mégis vissza akart jönni. De már nem volt hova.

Az utcában két családról tudom, hogy nem a saját házában él. Most mindkettő teljes létbizonytalanságban van.

Az egyik megvette a házat. Adásvételi szerződés nélkül. Jóhiszeműen, bemondásra. Nem tudta, hogy nem a tulajdonostól. Kifizette és beleköltözött. Aztán, amikor be akarta köttetni a villanyt, szembesült vele: ez a ház már valakié, aki most külföldön él, és tetemes adósságot halmozott fel, a villanyszámlában is. Az új lakó, ha villanyt akart, fizetnie kellett. És villanyra szükség van.

Azóta itt él. Az öt gyermekével. Egyikük súlyos rákbeteg. Most a kisebbik is kórházban van.Vasárnap a korhadt tető beszakadt. Csak úgy, minden előzmény nélkül. Az apára zuhant a mennyezet. Nem lett baja. Neki nem, de most beesik az eső, a házat ellepték a patkányok, pénz semmi, a gyereket is épp a héten kellene visszavinni a kórházba.

A másik család még ősszel költözött át a szomszéd házba. Illegális lakásfoglalók. A másikban, ahol laktak, korábban disznókat tartott a gazda, a nyár előhozta az élősködőket, nem lehetett megmaradni. Az asszony két kezével hozta helyre a házat, aminek nem volt ajtaja, ablaka. Beköltözött. A hat gyerekkel. Ám most megjelent a tulajdonos. Márciusig kaptak haladékot. Addigra menni kell.

Próbálják a polgármesternél: adjon házat. De az önkormányzatnak nincsenek házai. Pénze sem. Ebben a hónapban 20 ezerrel kevesebbet kaptak, mint a szociális segélyek összege. Nem tud segíteni.

És a két családból egyik sem érti: tele van a falu üres házakkal. Miért nem kapják meg? Mondják, megvennék, részletre, vagy fizetnének lakbért…. De senki sem hisz nekik. Nincs bizalom. A háztulajdonosok úgy vannak vele: inkább dűljön össze, minthogy odaadják a cigányoknak.

Mi lesz velük?