Itt van hát ő is, megérkezett erre a világra a héten. Neki nem volt bájos kis üdvözlőkártyája, nem volt róla boldog hír sem a facebookon, pár perccel vagy órával a születése után, az anyja, vagy a család valamelyik tagjának a kezében. Nem tudjuk azt sem, mennyi volt a súlya, túl...
Nos, egy biztos, hogy vidéken, a leszakadó térségekben, az elszegényedett kis falvakban, ahonnan már minden képzett, a mobilitást biztosító anyagi háttérrel rendelkező elköltözött, nem egyszerű termelő tevékenységet...
Amikor az alapítványnál elkezdtük ezt az egészet, eleinte a saját készleteinkből segítettünk. Ruhák, cipők, iskolaszerek, könyvek, játékok vándoroltak be az irodába, a tanári szekrényekbe, onnan pedig ki a családokhoz, gyerekekhez. A készleteink hamar kimerültek, de a munkánk nyilvánosság előtti kommunikálásával párhuzamosan kezdtek segíteni mások, hamarosan raktár kellett, meg gyűjtőpontok, hogy...
Talán racionálisabban, talán érzelmek nélkül könnyebb lenne ezt a munkát végezni. Szárazon, szenvtelenül, nem nézve sem a szemekbe, sem magamba. Nem keresni mindig magam is ebben az egészben. Kívülállóként nézni a problémára, és félrefordulni, tudomást sem venni a kudarcról. Azt gondolni, hogy ezzel nincs dolgom. Nem gyűlölni, de nem is...
Vannak történetek, mikor az ember éveken keresztül elhisz valamit… aztán egyszer csak átfordul minden, és kiderül, az egész hazugság volt. Az ember ilyenkor legszívesebben jogorvoslatot keresne. Mégsem teheti. Mert a helyzet nem olyan egyszerű. Ilyenkor marad a tipródás, a düh, a „miért nem vettem észre hamarabb” keserves, szemrehányó érzése. És...
Írtam a múlt héten, milyen nehéz elviselnem egyrészt a kudarcokat, mikor nem tudok eleget tenni azért, hogy egy-egy élet más irányt vegyen, másrészt meg az örökös támadásokat azoktól, akik nem hajlandók megérteni, hogy a mélyszegénység nem intézhető el annyival, hogy miért nem takarít, vagy miért nem tanul az...
Néha nyomasztó, hogy a nyomorúság mennyi területén próbálunk beavatkozni. Mikor új vendég jön hozzánk, és bemutatkozásként felsoroljuk, milyen rendszerben, hányféle területen kell dolgoznunk, ahol nyilvánvalóan nem lesz változás segítség nélkül, már a ppt. bemutatása is másfél óra minimum. Azért nyomasztó, mert ahány szál, annyi területen kell tervezni, szervezni, kapcsolatot kiépíteni,...
Egy ismerős gratulált tegnap az egyik kollégámnak. A kis faluban járt, ahol a legtöbbet dolgozzuk, és azt mondja, számára is érzékelhető volt a változás. Az emberek nyugodtabbak, türelmesebbek,...
Muszáj még egyet írnom erről a témáról. Különben, most úgy tűnik nekem, egyre többen nyilatkoznak, hogy a közmunka nem jó vonal. Bár úgy látszik, ez nem hatja meg különösebben a döntéshozókat, akik még mindig nyomják, betervezik, erőltetik, újabb csoportokat vonnak be ebbe az „úgy csinálunk mintha dolgoznának” és „úgy csinálunk,...
A kormányzati kommunikáció szerint azért van munkaerőhiány, mert a fejlődő gazdaság egyre többet igényel. Igaz, szakképzettekre lenne igény, de az nem nagyon van már. Vagyis van, de nem a magyar...
