Miközben pontosan tudom, hogy ezen az egész iszonyúan bonyolult problémahalmazon csak a közösség megerősítésével, írott, vagy íratlan közösségi szabályok kialakításával lehet fogást találni, azért ebben ott vannak az egyéni sorsok is, a maguk...
Elismerések szempontjából azt hiszem, engem elkényeztetett az élet. A munkám során szakmai elismeréseket kaptam, állami kitüntetést is, címeket, és hát ott van a nemzetközi Ashoka-tagság is. Mind fontos és megerősítő hatású volt a munkám...
Egyre többet hallani itthon is a NEET fiatalokról, azokról a 15-29 év közöttiekről, akik nem dolgoznak, és nem vesznek részt semmilyen oktatásban, képzésben. Sokan vannak ők, olyanok, akik kiestek az oktatási rendszerből (legkésőbb 16 évesen), és attól tartok, ha beszámolnánk azokat is, akik a közmunkához csatolt, hatékonyságban, tudásátadásban erősen megkérdőjelezhető...
Mikor kezdtem ezt a blogot, gyakori volt az iskolánkban, hogy az órákra, főleg ilyenkor, mikor az idő téliesre fordult, vittünk magunkkal gyerek-kabátokat és cipőket is. Mert sokszor kellett a felfeslett sportcipőt lecserélni egy csizmácskára, a két számmal nagyobbat megfelelő méretűre, és kabátot, vagy zoknit adni arra a gyerekre, akinek nem...
A Venustus meghívására az idei konferenciájukon is ott lehettünk. A téma a motiváció volt, ami engem több okból is nagyon érdekel. Ez a coaching szemléletű vezetők konferenciája, elsősorban a forprofit szektor van jelen, őket is célozzák meg. Hiszen nekik fontos a munkahelyi klíma, mert azt a kérdést, hogy az alkalmazottakból...
A kríziskezelés nehéz dolog, sokszor írtam már róla itt is, mennyire hajszálvékony határon egyensúlyoz az ember, mert a gyereket nem hagyhatja bajban, ő nem tehet semmiről, ám a szimpla segítség könnyen erősítheti tovább a „tanult tehetetlenség” érzését. Amikor teljesen logikusan a kérés teljesítése azt az üzenetet hordozza: kérj, és adnak....
Pár napja keresett minket egy fiatalasszony. Segítsünk neki, hogy megkaphassa ő is a CSOK-ot, és lakáshoz juthasson. Három gyereke van, a legkisebbel még gyesen, hamarosan jön a negyedik, egyedül neveli őket, még gyerektartást sem kap, tanulatlan, sosem dolgozott, sokan, mint más, hasonló helyzetben levő, ő is a szülőkhöz költözött vissza...
Talán azzal kezdem, hogy kerültem ebbe a facebook által kreált kategóriába… Amikor az ismerőseim száma meghaladta az ötezret, és nem tudtam többet elfogadni, akkor javasolták a közösségi médiában járatosak, hogy nyissak egy hivatalos oldalt. Akkor alaposan átnéztem a facebook által felkínált kategóriákat, de sem pedagógus, sem szociális munkás kategória nem...
A főállású anyaság mintáját követő fiatalasszonyok között sokan nevelik egyedül a gyerekeiket. Van, akinek sosem volt tartós kapcsolata, mást évek után hagyott ott a párja, gyerekestől, no meg vannak, akik csak átmenetileg vannak egyedül, mert börtönben van a gyerekeik apja. Minden sors egyedi, más a szocializáció, a problémahalmaz is más,...
Írja nekem a héten egy kedves, jó szándékú, ám az egészet nehezen értő támogató, hogy kitalált valamit, aminek az a célja, hogy a gyerekeket rádöbbentse, tanulniuk kell. És ehhez szerinte az jó út, ha olyan közegbe visszük őket, kirándulni, ahol látják, máshogy élnek gyerekek, családok. És akkor, ott, majd...
