Most, hogy kijött „A szavazat ára” című film, és megnéztem, elgondolkodtam, hogy vajon most jobban megértik-e az emberek a társadalmi leszakadásban élők szavazását? Remélem, igen.
Minden választásnál mindig megvolt ez a filmben most megmutatott mintázat, de a ma regnáló hatalomnál felerősödött, mára már nagyon durván működtetett a gépezet. Végül is bizonyítottan működött eddig is, most csak fel kell egy kicsit eleveníteni. Hogy biztosra menjenek.
Minden választásnál megkaptam azoktól, akik ellenzéki szavazók voltak, hogy semmit sem ér a munkánk, hiszen a nyomorúságban élők újra és újra szinte 100%-ban megszavazzák a nyomorban tartóikat. Volt, aki megvonta tőlünk e miatt a támogatását is, pedig éveken át segítette a munkánkat.
Mindig próbáltam megmagyarázni, hogy nem a szavazás befolyásolása a feladatunk, megtehetnénk, de az épp olyan tisztességtelen manipulálás lenne, mint amit a regnáló hatalom tesz, és ez nem fér be a mi etikai rendszerünkbe. Mi azon dolgozunk, hogy képessé tegyük őket arra, hogy éljenek a demokratikus jogaikkal. Ez pedig nem megy egyszerűen. És gyorsan sem.
Az alapkészséghiányos emberek, akik nem rendelkeznek világlátással, nem tudnak felsorolni pártokat, nem tudnak értelmezni szövegeket, ők nagyon befolyásolhatók. Sokszor elmondom mostanában, hogy érzékeltetni tudjam a tudásbeli leszakadást, hogy vannak közöttük (többen is), akik azt gondolják, hogy Brüsszel az egy ember… akitől félni kell, aki háborút akar, és persze Magyarország vesztét.
A kényszerítés eszközei, mint amiket a filmben láttunk, településenként mások. Az egyértelmű, hogy a polgármesterek zöme, akkor is, ha függetlenek, nem mernek mást, csak amire nemrég felkérte őket a miniszterelnök. Szavazatokat szállítani. Szorosan kézben tartják őket az országgyűlési képviselők…és tudják, ha nem együttműködők, annak a településük látja a kárát. Emlékszem, egyszer kérdeztem egy újonnan megismert polgármestert, hogy milyen párt színeiben indult. Azt felelte, hogy független…de azt azért ugye tudom, hogy aki nem a kormány szekerét tolja, annak a települése nem sok jóra számíthat. Jól kiépült rendszer ez, bekúszott az agyakba, és összekapcsolódott egy régi, de még élő beidegződéssel a tanácsi rendszerből: nem megyünk a hatalom ellen, nincs értelme, jobb, ha mindent úgy teszünk, ahogy mondják.
Nagy kérdés persze, hogy most, az egyre jobban növekvő elégedetlenségben, az egyre több leleplező videó láttán megnő-e a bátorság? Követendő példák lesznek-e azok, akik ma hősiesen kiállnak, és kimondják az igazat?
Persze őket is el lehet kapni, le lehet járatni, ki lehet rúgni, meg lehet vádolni bármivel, látjuk ezt már szinte naponta. De így lesznek belőlük igazi hősök. Viszont a hősök számának növekedése csak táplálja az elégedetlenséget. Ennek a kockázatával számolni kellene azoknak, akik nem a megtörtént jogtalanságokat próbálják megmagyarázni, hanem megbüntetik azokat, akik a nyilvánosság elé vitték. Mert nekik nem az a probléma, hogy megtörtént, hanem az, hogy kiderült.
Biztosan működni fog a pénzért/bármiért megvett szavazat is. Ezt a film is jól megmutatja, a nélkülözésben könnyen szerzett jövedelem a szavazatért kapott pénz, és egyébként sem értik, mit jelent a saját életükre is vonatkoztatva a behúzott x. Csak a pénz számít, amit az adott pillanatban kapnak meg, és amiből utána be lehet vásárolni.
Azt, hogy a szavazófülkébe bemennek-e velük “segíteni”, fotóztatják-e a szavazólapot, elszámoltatják-e kint a szavazókat, az a jelen levő választási bizottság tagjaitól függ. Vagyis, a kényszerítés elindulásához kell egy olyan közeg, amiben ezt a törvénytelen dolgot elnézik. Tehát nagy felelősség van a bizottság tagjain. Figyelnek-e a törvényesség betartására, vagy félrenéznek, esetleg aktív szerepet is vállalnak a szavazás befolyásolásában?
De működik a folyamatos félelemkeltés is, a folyton szajkózott tűpontos üzenetek, amit elhisznek, mert a TV mondja (meg már minden mondja), mert nem értik a mesterséges intelligencia működését, nem értenek semmit, csak hiszik, mert látják, hallják.
Ahol mindez egy homogén társadalmi elfogadást jelent a közösségben, ott biztosan most is tarol majd a kormánypárt. Ott működni fog az autóztatás, a szavazatvásárlás, az idősotthonok felkeresése, minden. De nem lesznek többen, mint eddig.
Ahol most megoszlik a vélemény, és sok ilyen van, ott a képet tovább árnyalják a helyi erőviszonyok, ahol a két pártra szakadt közösség egymás ellen fordul, és már nem az a fontos, hogy mi lesz a szavazás vége, országosan, hanem az, hogy ki az erősebb, helyben. Ebben már olyat is hallani, hogy a szavazatok érdekében történő csapatépítés egy polgármesteri székben nyeri majd el végső jutalmát. Tehát már ezért is érdemes hajtani, befolyásolni, elérni mindenáron a kormánypártiak győzelmét, hogy ez a lehetőség megnyílhasson.
Mit lehet tenni? Mi, akik civil szervezetként a képessé tétel jegyében dolgozunk, folyamatosan edukálunk, hogy el tudják helyezni magukat, jogaikat, lehetőségeiket az országban, és a világban. Megismertetjük a szavazólapot, elmondjuk, hogy bűncselekmény a szavazat kényszerítése, hogy nincs rejtett kamera a szavazófülkében, mindenki saját maga dönt, és segítjük, hogy a bizottság tagjainak összetétele a jogszerűség lehetőségét biztosítsa.
Abban meg csak reménykedni tudunk, hogy az előzetes befolyásolás nem hat mindenkire. Hogy az eddigi munkánkkal sikerült a gondolkodás képességét fejleszteni a hozzánk kapcsolódókban. Most hallani, hogy a Fidesz-Mi Hazánk koalíció lehetősége sokakat elgondolkodtatott. A hír nagyobbat hatott, az utána történő cáfolat a Mi Hazánk részéről már nem…és különben is, senki sem hiszi, hogy valamihez a politika tartja magát. Minden megvolt már, és az ellenkezője is.
Akikkel beszélgettem mostanában, mindenki azt szeretné már, hogy vége legyen. Legyünk túl a választásokon, ne jöjjenek tovább a minden mélységet elérő, vállalhatatlan módszerek, ne torkolljon erőszakba a felkorbácsolt indulat, és persze kapja meg ez a kis ország a változás lehetőségét újra.
Hátha ezek után tudnánk élni is vele.