Az Igazgyöngyben az esélyteremtő munkában a gyerekek mellett elsősorban a nőkre fókuszálunk. Írtam már róla, hogy ez ösztönösen alakult így, amit azóta számos kutatás és program is megerősített bennem.
Most éppen Melinda Gates: A nő helye című könyvét olvasom, ami 2019-ben összegezte Bill Gates egykori feleségének alapítványi munkáját. A Gates Alapítványt a szegénység csökkentése céljából hozták létre, és rengeteget tettek a fertőző betegségek ellen. Később ugyan kiszállt az alapítványból, de a jótékonysággal továbbra is foglalkozik, van egy befektetési társasága, ami a nők esélyegyenlőségéért küzd.
Érdekes és megerősítő olvasni, ahogy kibontja a nők helyzetét az elszegényedett országokban, társadalmi csoportokban. Izgalmas, mert megerősíti, hogy ez az út, a nőkön keresztüli hatás, a világon mindenhol kézenfekvő azok számára, akik a társadalmi leszakadás témájával foglalkoznak.
Az anyák támogatása, a lányok taníttatása, a nők foglalkoztatása mind segíti azt, hogy a szegénység csökkenjen, és megtörhetők legyenek az eleve elrendelt életutak.
Nagyon érdekes olvasnom a helyi szokások hatását, hogy mennyire nehéz elfogadtatni valami mást, valami újat, ami egyébként megoldást adhat a problémákra. Írja pl. hogy Indiában a tradíció szerint az anyák a brahmintól, a papok kasztjának képviselőjétől kérnek tanácsot abban a kérdésben, hogy mikor kezdjék el a szoptatást. A brahmin általában azt feleli, hogy három napig ne szoptasson az anya, a harmadik napon tegye a mellére a babát. Ez a legrosszabb tanács… ha egy asszony betartja, akkor három napig vizet ad a picinek, ami gyakran szennyezett, és olyan fertőzést okoz, amibe a gyermek belehal.
Nagyon nehéz volt azonban meggyőzni az asszonyokat, hogy ez nem jó tanács…. de lassan megértették, és változtattak a szokásokon. A nők. Mert nyilván nem a brahmint akarták meggyőzni, az valószínűleg nem sikerült volna.
A női önrendelkezés megteremtése kulcsfontosságú a szegénység felszámolásában.Ez a változás kulcsa. Hogy ők dönthessenek, és ne más helyettük. Nyilvánvaló, hogy ez egy idejétmúlt és veszélyes tradíció volt, ki tudja, hol, miben gyökerezett, de a józan ész felülírta, és ha ezt el tudták fogadtatni a nőkkel, akkor változott a helyzet, és kisebb gyermekhalandósággal számolhattak India szegényebb térségeiben.
Melinda Gates a fogamzásgátlás lehetőségének fontosságáról is ír. Katolikusként, ahogy írja, megküzdve a hitével, önmagával is, de a józan ész alapján döntve ingyenes fogamzásgátlási lehetőséget adtak az asszonyoknak, akik boldogan éltek vele.
Ezen a ponton hosszasan gondolkodtam, mivel nemrég több katolikus karitatív szervezetben is érdeklődhettem a témával kapcsolatban. Ezek a szervezetek mindannyian a szegénységben élő gyerekek megsegítésével foglalkoznak, egészségügyi, oktatási támogatást nyújtva.
A kutatások azt mutatják, a világon a szegénység csökkentésének egyik eszköze lehetne, ha a nők, élve az önrendelkezés jogával, maguk dönthetnének arról, mikor és hány gyermeket szeretnének a világra hozni.
Mert a legtöbb gyermek a szegénységben születik, és azokban a társadalmakban, ahol jobbak az életfeltételek, ahol jólét van, ott jellemzően kevesebb a gyerek. Így van ez nálunk is, a legtöbb gyerek a generációs szegénységben élő családokban van, szerencsénkre nálunk sokkal kisebb gyermekhalandósággal, mint Indiában, de mindenképp újratermelve a szegénységet.
A katolikus egyház azonban a fogamzásgátlást nem tartja elfogadhatónak, a védekezésben a naptármódszert fogadják csak el, és azt is akkor, ha valaki nem tudja eltartani a gyermekét. De nyilván a tanulatlan nők nem tudnak a naptármódszer szerint védekezni, a mélyszegénységben naptár sincs…
De valami biztosan történik ebben a kérdésben, mert a katolikus, jó társadalmi státuszú nők nem szülnek 6-8 gyereket, míg a szegény nők gyakran. Pedig a jobb körülmények között élők nem tudják semmivel sem igazolni, hogy ne tudnának még többet felnevelni, mégsem teszik. És miközben az egyház jó nagy szerepet vállal mindenhol a világon a karitászokban a szegénység elleni küzdelemben, ebben a lényeges kérdésben úgy tűnik, nem partner. Nem is kerül (nem is kerülhet) szóba, itthon sem, a legnagyobb karitatív szervezetekben sem, a keresztény hitre hivatkozva.
Szóval, miközben olvasom ezt a könyvet, azt látom, hogy minden tradíciót felül lehet írni, ha az már gátja valamilyen probléma megoldásának. És Melinda Gates megtette, katolikusként, és ahol meg tudták oldani a fogamzásgátlás lehetőségét, ott megtették. E miatt látványosan csökkent a gyerekhalandóság, és az anyák elhalálozása is, hiszen sok helyen az elszegényedett térségben a nők egyedül szülnek, asszisztencia nélkül, és a problémás esetek gyakran tragédiával végződnek.
Tudom persze, hogy a tradíciókhoz ragaszkodni fontos dolog, hiszen sok esetben az identitásépítést segíti. De az is fontos, hogy ezeket felülírjuk, ha az élet túlhaladott rajta. A szegénység óriási probléma a túlnépesedett Földön. És nem elég úgy segíteni, mint régen. Mert a világ megváltozott, és lettek eszközök ahhoz, hogy a problémákat megoldjuk.
Nyilván láthatóan szemet hunynak a fogamzásgátlás tényén, hiszen e nélkül minden katolikus családban rengeteg gyermek születne, de vajon mikor jutunk el addig, hogy támogassák azt a karitatív programjaikban, mint a szegénység elleni küzdelem egyik fontos eszközét? Nálunk is, ahol az egyházak egyre nagyobb szerepet kapnak a szociális területen…
Vajon miért nem igazodunk jobban a világ változásaihoz? Hiszen a nő önrendelkezése ma már nem csak jog, hanem a közösségek túlélésének záloga is.