Az a helyzet, hogy nagyon szeretem az internetet… Azt hiszem, kicsit függő is vagyok. És szeretem a mesterséges intelligenciát is, főleg információgyűjtésre használom.
Iszonyúan sokat lehet tanulni ugyanis az online térben. Persze mellette könyveket is olvasok, a nyomtatott forma olvasása más, elmélyültebb, gondolkodtatóbb, az online térben az információk sokkal gyorsabban kapcsolhatók másokhoz, és gyorsan kapok újabb és újabb szempontokat. Mindkettőnek megvan az előnye, mindkettő fontos nekem.
Amikor egy cikkben találok egy-egy olyan kifejezést, amit nem ismerek, rákeresek…és ez gyakran visz el más felületekre is, ahonnan újabb információk sora jön elő. De mindig visszatérek az eredetihez is, és utána rendszerint az a gondolkodás következik nálam, amiben a kapcsolódását keresem meg a munkánkhoz.
Ezek többnyire új nézőpontot adnak, vagy megerőstést, rácsodálkozást: jé, hát pontosan ezt csináljuk… csak nem tudtam, hogy így hívják.
Mert nagyon sok dolgot ösztönösen kezdtem el ebben a munkában, az érzéseimre hagyatkozva, majd a kudarcok és a sikerek között formálódott az a munka, amit ma az Igazgyöngyben végzünk. Ma már sokkal többet tudok a társadalmi leszakadás elméleti hátteréről is, de nálam valahogy úgy alakult, hogy a megtapasztalásokat próbáltam értelmezni mindig az elmélet segítségével, és nem az elmélet szerint vezettem a terepi munkát.
Sőt, azt is gondolom, hogy az elmélet nem képes olyan tempóban követni a változásokat, mint ahogy történnek a dolgok. Egyszerűen olyan gyorsan épülnek fel hatások, melyeket még nem is kutathattak, hogy csak nagy vonalakban képes az elmélet értelmezni azokat.
Sokszor írtam már azt is, hogy a társadalmi leszakadásnak van egy nemzeti jellege. Dolgoztam már együtt több külföldi civil szervezettel, és továbbra is azt gondolom, hogy nincsenek átvehető modellek. Elemeiben lehet azonosság, de teljesen biztosan nem. Egyszerűen azért, mert mindenhol más a probléma társadalmi beágyazottsága, és minden nemzet maga hozza meg a megfelelő, vagy éppen a hibás döntéseit a megoldáskeresésben. Ötleteket lehet venni egymástól, de mindent át kell szűrni az adott ország problématérképén ahhoz, hogy abból valami születhessen.
De érdemes megnézni mindent.
Szóval, nagyon jó, megerősítő érzés, mikor elméleti hátteret találok ahhoz, amit kiküzdöttünk. És nem érzem azt, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha lett volna elég tudásom rá, és akkor nem kellett volna feltalálnom azt, ami már megvan… Mert így tudom igazán megvizsgálni, hogy jól gondolkodunk-e. Hogy már ott vannak a gyakorlati tapasztalatok, értem a lényegét, tudom a buktatóit, és könnyebben találok benne olyan specifikus elemet, ami még jobbá teszi.
Nagyon sokszor megtapasztaltam ezt az alapítványi munkában, izgalmassá teszi, és folyamatosan visz előre a tanulásban.
Nemrég pl. örömmel fedeztem fel egy levelezőlistán a szervezeti ethosz fogalmát. Eddig nem találkoztam vele. Az ethosz egy összetett fogalom, az erkölcsi elvek, a viselkedés, a hitelesség és a közösségi értékek összefonódását jelenti. Csak közösségben képes érvényesülni.
Amikor sok éve elkezdtem ezt az egészet, az első év naiv próbálkozásai és rengeteg kudarca után éreztem rá arra, hogy mi hiányzik, mi az akadálya annak, hogy bármi elmozduljon. Hogy nincs közösség. A generációs nyomorúságban, ahol a túlélés a legfontosabb, és ahol a hierarchiát átszövi a függés és az agresszió, sajátos szocializációs minták öröklődnek át. Nincs olyan állandó, mindenki által elfogadott érték, viszonyulás, amihez igazodni lehetne.
Nagyon nehéz volt megtalálni azokat a pontokat, ami mentén elkezdődhetett valami előremutató. Bármi, ami közösségi, ahol kiépíthető egy közösségi értékrend. Megérteni a személyes ethoszokat, és megpróbálni azokat összhangba hozni a közösség ethoszával, mert a kettő kölcsönös meghatározottságban van egymással. Pl. hogy elhatárolódunk a másik ember megalázásától, kihasználásától. Vagy, hogy elismerjük a másik munkáját, erőfeszítését, amit a közösségért tesz. Vagy, hogy nem szítjuk a konfliktusokat, hanem igyekszünk elsimítani. Apró dolgok, melyek végül összeállnak egy viszonyulássá, ami más, mint eddig volt.
Máshol ezt az egyéni és a közösségi attitűd vonatkozásában értelmeztem, és úgy, hogy a közösségi attitűd könnyebben befolyásolható, és képes hatni az egyénre.
Szóval, a szervezetelméletek szerint az ethosz-orientált szervezet (és én az épülő közösséget szervezetnek tekintem, hiszen az a célunk, hogy önmagukat megszervezni képes szervezetté váljanak, azokkal a funkciókkal, amiket most még az alapítvány visz), a külvilágból hozott értékeket próbálja belsővé tenni. Vagyis, azt szeretnénk, azon dolgozunk, hogy a külső elvárások, szabályok, értékek (melyek nem tőlünk, hanem az általunk fejlesztett közösségből jönnek), épüljenek be az egyén saját belső világába és irányítsák a cselekedeteit.
Az elmélet más típusokat is jelöl e mellett, a hatalom-orientált szervezetet, vagy a haszon-orientáltat. Persze erre is látok példát a munkánkban, hiszen, amikor egy-egy pedagógiai eszközökkel megoldhatatlan problémával találkozunk, ami veszélyezteti a gyerekeket, mi is az intézményrendszerhez fordulunk, és kérjük a hatósági beavatkozást. És a haszon-orientált elem is megvan, akár a társadalmi vállalkozásunk fenntarthatóságára gondolok, vagy ennek az egész munkának a társadalmi hasznára. De a legerősebb vonal nálunk az ethosz-orientált szervezeti működés.
Jó, ha ezeket értelmezzük, pontosítja a beavatkozási pontokat. Mert nagyon fontos, hogy tudatosan végezzük a munkát, hogy legyen stratégiánk, értsük, és megértsük azokat, akikért dolgozunk. Építsünk rájuk, építsük velük a közösségi tudatot, ami erőt ad nekik, lehetőségeket, és képessé teszi őket az életstratégia-váltásra.
De ez egy nagyon hosszú, és rengeteg buktatóval teli munka. Magunkat is folyton figyelnünk kell, mert nem “mi tudjuk azt, hogyan kellene jól élni nekik”. Ez nem egy “megmondom nekik” típusú munka. A képessé tevés sokkal inkább egy támogató közegben történő erősítést jelent.
Ennyi év után már biztosan tudom: működik. Ennek a leírásán kezdek el dolgozni hamarosan. Az egyéni életstratégia-váltás közösségi támogatásán. Az ethosz-orientált szervezet vonala mentén.