Nehéz témát veszek most elő, de miután a személyes megtapasztalások, találkozások, beszélgetések azt mutatták, sok településen állt eddig is, és áll elő talán most is hasonló helyzet, így lassan már jelenség szinten értelmezhető lesz ez a leszakadó térségekben, ezért muszáj írnom róla. Mert valahogy része lett ez is a lecsúszásnak, olyan, mint sok más dolog, amit a rendszerváltás után pozitívumként éltünk meg, aztán később olyan problémákat gerjesztett, amivel nem tudunk megbirkózni.
Persze lehetne, ha a negatív dolgokkal is szembe tudnánk nézni, és olyan rendszert működtetnénk, ami kiküszöböli ezeket a folyamatokat, melyek egyre mélyebbre sodornak mindent.
Ilyen volt pl. a szabad iskolaválasztás is, a rendszerváltáskor micsoda öröm volt levetkőzni a kötelezőség kötelékét, és szülői döntésre bízni az iskola kiválasztását. Aztán kezdtek jelentkezni az oktatási szegregáció tünetei, a liberális kormányok idején még próbáltak rendszerszinten is tenni ellene, de aztán jött a másik irány, az egyházi iskolarendszer kiépítésével, és a szegregáció soha nem látott mértékben szakította ketté a társadalmat, a tudást megalapozó iskola szintjén. És mindegy a törvény, ami még törekedne valami integrációra, nincs betartva, és nem is érdekel senkit. Fogalmam sincs, valaha lesz-e ebben változás, nem sok esélyt látok. Így lett egy olyan demokratikus vívmányunk, ami a társadalmi szakadékot növeli, és egy ehhez igazodó, azt fenntartó, erősítő állami rendszer.
Na, de most nem erről szeretnék írni, ezt elég sokszor kifejtettem már, sokféle megközelítésben is, hanem az önkormányzati választásokról. Furcsa ezt megélni, látni a változásokat, az átalakulásokat, átrendeződéseket, különbségeket mondjuk a főváros és a leszakadó kis falvak között. A fővárosban pártok vannak, kampányok, előválasztások, folyamatok, és kommunikációs színterek, ahol az egész zajlik.
A végeken nincsenek pártok, igazából nincsenek választási programok sem. A végeken másféle hierarchia diktálja a választásokat. Ideális esetben mondhatnám, hogy a személy a fontos, a tudás és a bizalom, ebben reménykedik mindig az ember, hogy olyan jelöltek lesznek, akik ténylegesen rátermettek egy települést vezetésére. Hogy tájékozottak, amennyire lehet iskolázottak, de legalább nyolc osztályt végeztek, szövegértéssel olvasnak, helyesen írnak, van némi jogszabályi tájékozottságuk, és legalább a közigazgatási alapfogalmakkal tisztában vannak.
No meg, az ilyen idealisták, mint én, gondolnánk, hogy egy települési vezető ne legyen börtönviselt, és olyan életet éljen, hogy morálisan is elfogadott lehessen…mondjuk az általános társadalmi normák szerint. De ez ma már nem lényeg, erre aztán kaptunk már példát bőven az utóbbi években a döntéshozóktól, hiszen nem számít a börtönbüntetés sem, az iskolázottság hiánya sem, az sem, ha kiderül, valaki nem tiszta úton szerzett érettségit, diplomát, nyelvvizsgát, nem lényeges, ha rendőrségi eljárás folyik ellene, sem az, ha botrányos viselkedésével átlép olyan határokat, melynek átlépését a társadalom többsége egy vezető pozícióval nem tartja összeegyeztethetőnek.
Szóval, ez jelen van a legmagasabb szinten is, és amit ott lehet, az felhatalmazást jelent mindenhol. Aki akar, ma jelöltetheti magát. Polgármesternek is. Ami kell hozzá, hogy képes legyen megvezetni, vagy függőségben tartani azokat, akik rá szavaznak. Az érpataki polgármester működésével kapcsolatban is legfeljebb az ment át, hogy “megosztó”. Az ámokfutást, amit az ő regnálása jelentett, tűrte mindenki, a településen is, és egyébként is. Mert ugye demokrácia van.
Akit megszavaznak, azt megszavazzák. Punktum.
Az alkalmatlan emberek megszavazásához két dolog kell: tudatlanság, és kényszer. A tudatlanságot, a megvezethetőséget, a manipulálhatóságot használja már régen a politika az országgyűlési választások idején, a lényeg, hogy ígérgetni kell, olyat is, aminek semmi realitása nincs, és bizonyítékként adni valamit, osztani krumplit, kenyeret, kólát, bármit, bizonyítandó, hogy akkor lesz Kánaán, ha rájuk szavaznak. Módszer még ehhez a “buli” is, ez átmegy, és elhiszi a tudatlan ember, hogy annyi buli lesz majd, amennyit akarnak. Mert fogalma sincs költségvetésről, hiszen a saját életében sem létezik ilyen, és a törvényekről sem, hiszen a túlélési stratégiák többnyire a fekete zónában épülnek. Hisz tehát annak, aki azt mondja: minden lesz. A “honnan” és “hogyan” nem érdekes.
A másik dolog, a kényszer, talán még durvább. Uzsora, függőség, megfélemlítés van mögötte. Kizárólag személyes érdekek mozgatják. Hatalmi pozícióba kerülni, ebbe tenni a rokonokat, mindegy, hogy ha nem értenek hozzá, az irodában mindenki tud üldögélni.
Érzékelek itt egy nagy problémát, amit már régen felfedeztem, de egyre biztosabban látom: a munka fogalma, értelmezése is elcsúszott a társadalmi leszakadásban. Mivel a tanulásnak nincs értéke, így értelme sincs. Az a munka, mikor valaki fizikai munkát végez. Ha nem, az nem munka. Az irodai munka meg végképp nem. A számítógép mellett ülni?! Ugyan már… hiszen a gépen játszani szoktak….meg facebookozni. Excel? Helyesírás? Pályázatírás? Kötelező adatszolgáltatás? Központi támogatás igénylése? stb. Nincs róla semmiféle ismeret. Nem értelmezett és számukra nem létező dolgok.
Így aztán a polgármesterség, a hivatalban történő munka nem töltődik meg tartalommal. Ha a település nagy, akkor a hivatali dolgozók, akiknek van rutinja ezeken a területeken, viszik a hátukon a működést. A kistelepüléseken már nem ilyen egyszerű a helyzet, kevés a merítés, akikből lehet választani.
De ahol a függés rendszere kiépített, ahol a fenyegetés része a mindennapoknak, ott pozícióba kerülhet a sötét oldal képviselője. Vannak ilyen települések ma Magyarországon. És mindegy, hogy milyen törvénytelenséget követ el, hogy csődbe viszi a települést, porig aláz másokat, mindenki végignézi a folyamatot. Ahhoz, hogy változzon a helyzet, ahhoz tudás kellene, bátorság, feljelentés, és egy olyan intézményrendszer, ami a törvénytelenséget nem tűri. Meddig jutottak Érpatakon is? Az ember csak nézte a hírekben, és nem értette, hogy nem történt ellene semmi.
Nem tanulunk ebből sem. Ma nincs semmi elvárás, minimális iskolai végzettség előírása, az alapkészségek biztos szintjének birtoklása, nincs semmi teszt, hogy legalább az alapvető közigazgatási fogalmakkal tisztában van-e, nincs semmi. Akit megválasztanak az megválasztatik. Ez a demokrácia. A körülményeket, a háttérben zajló folyamatokat nem vizsgálja senki.
Az meg, hogy ebben a nagy demokráciában mivé válnak a falvak, kit érdekel? Mire lebukik, a település is bebukik. Na és? Legfeljebb kap pár évet….és ha a börtönből kijön, kezdheti újra. Lehet, akár polgármester is. Sőt, ha elég ügyes, még feljebb is juthat.