Karácsonykor mindig jobb segítő munkát végezni. Ilyenkor ugyanis többszörösére nő a segíteni akarás, a karácsony üzenete sokszorosára növeli a szolidaritást.
Mi, segítő szervezetek persze arra törekszünk, hogy ez ne korlátozódjon erre a szűk időszakra, hiszen a társadalmi leszakadás egész évben megoldhatatlan helyzetek sorát hozza, de alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy sokaknál ez így működik.
A cégek az év végén látják a nyereségüket, sokan ilyenkor áldoznak a társadalmi szerepvállalásra. Évről évre nő azoknak a száma, akik ettől a dátumtól függetlenül köteleződnek el, van pl. aki havonta rendszeres utalást állít be, vagy egy évben többször is támogat. Vannak, akik évente mást támogatnak, mások – ennek a tervezhetőség miatt a legjobban örülünk- hosszabb távra állnak egy-egy ügy, szervezet mellé. Az összegek is változóak, 100 ezer Ft-tól milliós összegekig terjed, a mi tapasztalatunk szerint.
Az, hogy melyik szervezetet választják a cégek, az is érdekes. Vannak, ahol a vezetőség dönt, a cég megrendelői, partnerei elvárt trend szerint áldoz, használva ezt az üzleti kapcsolatok további erősítésére. Máshol a dolgozóktól kérnek javaslatot, megszavaztatják, és így választják ki a támogatandó szervezetet. Vannak, akik ügyek mellett köteleződnek el, az állatvédelemtől a beteg gyerekekig széles a skála. Van olyan, aki a nagyokat keresi, a megszokottakat, ebben érzik a biztonságot, mások épp a kicsiket, akik kevésbé támogatottak.
Nálunk évről évre nő a céges támogatások száma, ami jó érzéssel tölt el minket. Az, hogy ebben mennyi részünkről az ügy képviselete, és mennyi a társadalmi szerepvállalás céges világban mára már elvárt megjelenése, nem tudom. Valószínűleg mindkettő igaz, hiszen a láthatóság a részünkről feltétele annak, hogy ránk találjanak. De a kapcsolatfelvételek, látogatások azt igazolják, hogy sok cégnél egyszerűen elvárássá válik, hogy a nyereségükből valamit visszaadjanak, és ez nagyon jó. Jobb érzés nekik is jónak lenni, megemeli az üzleti tevékenység sikerét.
A magánszemélyek adományozási kedve is erősebb ilyenkor. Az is, akinek magának sincs sok, az is érzi, hogy akinek még kevesebb van, azoknak még rosszabb lehet. Akinek gyereke van, átéli szülőként is, milyen lehet, ahol nincs miből ajándékot venni. Azt, hogy mitől lesz ünnepi ez a nap, azt talán kevesebben tudják elképzelni. A karácsonyi ünnepi vacsora, a feldíszített fenyő, a meleg szoba, a díszkivilágítás természetes a társadalom egyik felében. Még akkor is az, ha kicsit többet kell számolgatni, figyelni…nehezen tudják elképzelni, milyen az, amikor ezeket nem tudják megteremteni a családok.
Az, hogy ki, hogyan próbál ilyenkor megfelelni a saját belső elvárásának, az megint széles skálán mozog. És erősen függ az anyagi helyzettől is. Van, aki egy gyereknek küld ajándékot, más egy családot szeretne megajándékozni. És vannak, akik kapcsolódnak hozzánk, utalnak, hogy ebből érhessük el a “karácsonyt mindenhova” céljait, a gyerekajándékot, az élelmiszercsomagot, és ha lehet, még valamennyi brikettet is.
Tavaly 1200 családot értünk el. Az idén jóval több kérés futott már be. A karácsonyi adományozás 13 éves tapasztalatával már egészen jó logisztikával dolgozunk. Pontos nyilvántartásokat vezetünk a beérkező adományokról, legyen az tárgyi, vagy utalás, csoportosítva pakolunk, van külön élelmiszeres, szaloncukros, névre szóló cipősdobozos hely, külön, településenként gyűlnek a nem nevesített ajándékok, melyeket a kollégák szortíroznak a gyerekek neme, kora alapján, és van hely az ömlesztett játékoknak is, melyeket szorgos kezek fognak majd ajándékzacskóba tenni, feliratozni. Van kolléga, aki a visszacsatolások rendszerét viszi, és akit emailen elérünk, nekik így megy a köszönet. A végén, a karácsonyi készülődés és az átadások fotóival kis videó készül, melyet elküldünk mindenkinek, és megosztjuk a közösségi médiában is, remélve, hogy azt is eléri így a köszönet, akinek nem tudtuk az elérhetőségét.
És persze az iskolában is folyik a karácsonyozás, a pandémia után újra elővesszük a mézeskalácssütést az órákon, lesz majd toldi karácsony is, az egyik szülő már készíti a műsort a gyerekekkel.
Próbáljuk úgy, hogy mindenkinek jó érzése legyen. Az adományozóknak is, és azoknak is, akiket segítünk. Persze ez nem egyszerű. Sok adományozó különleges elvárásokkal érkezik a történetbe, mintha ő lenne az egyetlen, és tájékozottság nélkül próbálja a saját maga által elképzelt szituációt megélni ebben az egészben. Nem gondol bele távolságokba, logisztikába, a megajándékozni kívánt család helyzetébe, települési beágyazottságába.
Mert egy ajándékozást nagyon körültekintően kell lebonyolítani ott, ahol a családok zöme szegénységben él. Megértetni, hogy az egyikük miért kap, a másik miért nem. Az ajándékozás percnyi örömét annak utóélete könnyen tönkreteheti. És ilyenkor inkább kárt okozunk, felesleges feszültséget szítunk. Mi nagy munkával alakítjuk mindig úgy, hogy “védhető” legyen a kiválasztás, igazságosnak érezze mindenki. Igazságosnak lenni pedig a mai igazságtalanságra épülő világban nem egyszerű.
Külön színfoltot képviselnek ebben az egészben az iskolai gyűjtések. Szívet melengető, mikor a gyerekek között tudják jó érzékkel elültetni a szolidaritást a pedagógusok, szülők, és egy adományozási akciót így visznek végig. Ma, ahogy elnéztem egy iskolai csoportot, akik elhozták ajándékaikat, sokan a saját zsebpénzükből vettek egy-egy csomag kekszet, konzervet, lisztet….úgy éreztem, ebben van a jövő záloga.
Bennük, akik megérthetik a társadalmi igazságosság fontosságát. Megérthetik, ha megértetjük velük. Mi pedagógusok, és szülők, együtt. Mi, akiket még feszít ez az egész, akik még nem adtuk fel, nem égtünk ki, nem zártuk be magunkat a saját belső világunkba, nem törődve azzal, ami körülöttünk történik. Akik nem sodródunk tehetetlenül, mindent elfogadva, vagy nem olvadunk bele az érdekvezérelt világba, annak pénz és hatalomvágytól áthatott rendszerébe. Abba a rendszerbe, amiben felborult az egyensúly, ami végletesen igazságtalanná vált.
Most a karácsony üzenetébe kell kapaszkodnunk, azt erősítenünk. Ami pozitív.
Hátha a hullámai átérnek majd 2023-ra is.