Az Igazgyöngyöt 1999-ben alapítottam. Az első tíz évben még csak az iskolán belül kerestem a lehetőségeket a társadalmi leszakadás mérséklésére, majd elkezdett kibővülni a munka, esélyteremtő stratégiává, melynek pilotprogramja Toldon kezdődött, 12 éve.
Az első két év után, mikor már kezdtük érezni a probléma összetettségét, a kríziskezelés és a közösségépítés mellett két fontos elem erősödött meg: a toldi tanoda, és a társadalmi vállalkozás. Mindkettő az idén ünnepli a tíz éves működését.
A tanodánk atipikus tanoda. Sok tekintetben. Egyrészt, mert nem államilag támogatott. Az első sikertelen pályázati próbálkozás után, melynek elutasítását szakmailag nem tudtuk elfogadni, más megoldás után kellett néznünk. Aztán, mikor a rendszer, a nélkül, hogy tenne bármit az oktatási szegregáció ellen, úgy döntött, beállítja a tanodarendszert az oktatás kudarcainak mérséklésére, már nem is akartunk ebben részt venni. Mert nem tudjuk elfogadni, hogy az állam megtart egy olyan iskolarendszert, melyről ordít, hogy nem esélykiegyenlítő, és mellette finanszíroz egy másikat, hogy bepótolja azt, amit az képtelen. Párhuzamos finanszírozás, ráadásul nem ér el mindenhova, ahova kellene.
Nyilván tudjuk mi is, hogy ebben a helyzetben kell a tanoda…de mi azt gondoljuk, az iskolát kell esélykiegyenlítővé tenni, változtatni a módszertanon, struktúrán, és az, amit a jó tanoda tud, annak az iskolán belül van a helye. Mondjuk, ha az állam ebben gondolkodna, akkor öt éven belül a tanodáknak fel kellene számolni magukat, és beépülni abba az iskolába, amelynek a gyerekeit segíti. Így tartanánk csak elfogadhatónak ezt, de nem ez körvonalazódik. És persze kérdéses az is, mi minősül jó tanodának? Az indikátorkényszerben, adminisztratív módon igazolt működés csapdájában ezt is nehéz meghatározni, még inkább megvalósítani.
Tehát mi saját erőből kezdtük el a tanodát, és tíz éve fent is tudjuk tartani, bővítve a tevékenységeket, és a munkatársak számát is. Mert atipikusak vagyunk abból a szempontból is, hogy mi a tanodát beillesztettük egy esélyteremtő stratégiába, ahol a családokkal is foglalkozunk, és nemcsak az általános iskolás korosztályra szűkítjük a munkát, hanem 0-tól 18 éves korig foglalkozunk a gyerekekkel. Sőt, bizonyos tevékenységekben azon túl is.
Így szervesen kapcsolódik a tanoda más területhez is, és kölcsönösen erősítik a hatások egymást. Természetesen ez azt is jelenti, hogy erős együttműködésben van a tanoda az állami intézményrendszerrel is, a védőnővel, az óvodával, és az iskolákkal is. Vannak olyan elemei, mint a Szülői Klub, ami olyan sajátos partneri kapcsolódást jelent az oktatáshoz, amire az iskola nem képes.
Atipikus a módszertana is, hiszen önkéntes, játékalapú, sok társasjátékkal, és olyan egyénre szabott fejlesztésekkel, ami hatékonyságában is mért. Valós hatások, valós mérésekkel. A hibákat is felvállalva, és új megoldásokat keresve. Indikátorkényszer nélkül. Az adott gyerekre fókuszálva. Képességfejlesztő fókusszal.
A tanodapedagógusaink nagyon tudatos munkával tervezik meg és értékelik ki a pedagógiai hatásokat, folyamatosan. Számomra mindig öröm benézni hozzájuk, látni, mennyi energiát fektetnek be egy-egy ötlet beépítésébe. Olyan munkaformákkal, melyekre a gyerekek örömmel vállalkoznak. És ha nem akarják, vagy nem működik, akkor újraterveznek. Nem azt mondják, hogy “ezekkel” nem lehet, hanem új megoldást keresnek. Csapatmunkában, egymást is támogatva. Nem ismerve lehetetlent.
És képesek egy elszegényedett, szolgáltatáshiányos zsákfaluban majdnem hetven gyereket bevonni a rendszeres, órarendszerűen tervezett munkába. Képesek online tanulástámogatást adni. Közös olvasásokat tervezni ott, ahol ez a családban nem jellemző tevékenység. Online meséléssel ott lenni a családokban, még író-olvasó találkozásokat is szervezni így. Bevonni és fejleszteni a sajátos nevelési igényű gyerekeket is. Érzékenyen reagálva a serdülők problémáira. Klubszerű foglalkozásokat tartani, életkor szerint is, a 0-3 éves korosztályban természetesen az anyukák bevonásával.
Nagyon büszke vagyok az Igazgyöngy tanodás csapatára. A munkaviszonyban dolgozókra és az önkéntesekre is. Legfőképp azért az elhivatosságért, amiben vállalják, hogy hetente utaznak a fővárosból Toldra, napokat töltenek lenn, és azért, mert minden megnyilvánulásukon átsüt a gyerekközpontúság, és a tudatos pedagógia munka.
Mielőtt bárki azt gondolná, biztosan megéri nekik, mert jó fizetésük lehet, elmondom, hogy nálunk (és ez az Igazgyöngy minden munkaterületén dolgozókra igaz), semmivel nincs több fizetés, mint az állami iskolákban. Mi is a közalkalmazotti bértáblához igazodunk, és az iskolai pedagógusbérekhez igazítjuk a tanodapedagógusokét is, és a szociális területen dolgozókét is.
Hogy mi lehet mégis a titok? Nos, ez nekem is nagy rejtély. A mai világban, amiben a pénz, az egyén boldogulása felülír mindent, ritka, hogy vannak olyan csapatok, ahol az ügyek melletti elköteleződés erősebb üzenettel bír, mint az egyéni érdek. De vannak ilyen emberek, és nekem nagy ajándék, ha kollégáimnak tudhatom őket.
És az eredmények? Nos, egyrészt az egyre növekvő, önkéntesen vállalt tanodarészvétel a gyerekek részéről, a bukások számának minimalizálódása (van, hogy évekig nincs is), a középiskolában bent maradók arányának növekedése, az, hogy már távolabbi középiskolát is választanak, ígéretesebb szakmaszerzési lehetőséggel, és a közösségi szellem erősödése, közösségi értékek kialakulása.
De talán a legfontosabb itt is, mint amiről sokszor beszélek, hogy egy olyan probléma-értelmezés, egy olyan módszertan alakul a tanodánkban, amiről biztosan tudom, hogy szüksége lesz majd rá az oktatási rendszerünknek, ha lesz egyszer politikai szándék is az esélykiegyenlítő oktatás megteremtésére.
Szombaton ünnepeltük a tanodánk fennállásának 10. évfordulóját. Olyan nap volt, ami méltó a munkához, amit végeznek. Még mindannyian emésztjük azt a sok pozitív dolgot, amit azon a napon megéltünk. és mindannyiunkban csak erősíti az érzést: igen, van értelme. Jó úton haladunk.
Köszönet mindenkinek, aki bármivel támogatja a tanodánkat. Sok magányszemély, cég, és külföldi alapítványok pályázati támogatása van a mögött, hogy működni tudunk ezen a területen is.
Valahogy ilyennek kellene lennie az iskolának is. Olyannak, ahol a gyerekek is és a pedagógusok is jól érzik magukat…és képesek ívet adni a gyerekek és saját maguk fejlődésének is.