Támogatásra lehet pályázni azokon a kétezer lélekszám alatti településeken a vállalkozóknak, akik kisbolt üzemeltetésében gondolkodnak. Ezeknek a településeknek egy részén már bolt sincs, ide nyilván nagyon kellene, és a többiben is a népességmegtartó képesség növekedését várják a pályázat kiírói.

A támogatásért cserébe öt évig fenn kell tartani, és vannak a kiskereskedelmen kívül egyéb szolgáltatási kötelezettségek is.

Biztosan sokan rámozdulnak, és biztosan lesz, ahol segíti a célt. Amiért aggódom, az megint a probléma társadalmi beágyazottságának bonyolultsága miatt van. Ezt pedig azt hiszem, csak akkor tudjuk elemezni, ha visszamegyünk a boltok megszűnésének okaira. Akkor sokkal tágabb kontextusban lehet látni ezt is, és látszanak a pályázati lehetőség kockázatai is.

Százszor átszámoltuk, átbeszéltük mi is a boltnyitás lehetőségét az évek során. De egyszerűen nem mertünk belevágni. Ahhoz túl közelről látjuk azokat a helyzeteket, amelyek kockázatot jelentenek, és a költségeket is, mivel a társadalmi vállalkozásban mi is megtanultunk üzleti tervet készíteni.

Az egyik, a legfontosabb, a kereslet, a vásárlóerő kérdése. Ami ugye a szolgáltatások igénybevételéhez nélkülözhetetlen tényező. Ha nincs aki vásároljon, akkor a boltot nem lehet fenntarthatóvá tenni.

A leszakadó térségek falvaiban élők vásárlási szokásait is a jövedelem határozza meg. A falvak önellátási képessége sokat gyengült, egyre ritkábban látni kiírva a kerítésre, hogy “tojás eladó”, vagy krumpli, vagy bármi más, és ritka már a tehenet tartó is, akitől helyben lehet tejet vásárolni.

Akinek lehetősége van, bevásárlásra a nagyobb települések nagy üzleteit használja, mindenhol ott a Tesco, Penny, Lidl, Aldi, szórólapjaik az akciós termékek listájával hetente eljutnak mindenhová. Az akciós termék pedig fontossá válik ott, ahol minden fillért meg kell fogni. Azok a reklámok, hogy “vásárolj hazait” nem nekik szólnak. Ha egymás mellett van két azonos termék, egy külföldi, és egy hazai, annak az árát nézik. Az pedig ezekben az üzletekben többnyire nem a hazai felé billen. És nem billen a kisbolt felé sem, mert képtelenség felvenni a versenyt a multikkal. Egyszerűen méretében nem összevethető a kettő.

Ilyen nagybevásárlásra kerül sor a legtöbb családban, a hónap elején, amikor jövedelemhez jutnak, ez megfigyelhető a forgalomban, mindenhol nagyságrendileg kisebb a hónap végén. Hónap elején viszont bemennek kocsival a nagyobb bolthoz (akinek van), akinek nincs, az pedig fogad egy fuvart, és bevásárolnak annyit, amennyire csak futja. Nagybevásárlásoknak nem a kisboltok a színterei, egyrészt a választék, másrészt az árak miatt. Mert ők nem tudnak alámenni a multik akcióinak.

A napi bevásárlások színterei lehetnek persze a kisboltok. A napi kenyér, tej, vagy ami hirtelen kell. Jelenleg ezt a szolgáltatást mozgóboltok is lefedik, részben. Ám ők is csak egy napon több településen megjelenve bírják fenntartani magukat.

Mert a napi vásárlásokból a boltok nem bírnak kitermelni eleget. Két ember fizetése a járulékokkal, meg a rezsi, a szállítások… ez nem kis összeg. Ráadásul elég nehéz belőni, hogy mondjuk kenyérből, vagy péksüteményből mennyi fogy. Ami megmarad, rájuk marad. Másnap már kicsi az esély eladni, harmadnapra semmi. Sok helyen előző napi feliratkozással próbálják belőni a keresletet, és annyit rendelni, ami el is megy majd. Hasonló a helyzet a tejtermékekkel, felvágottal. Aminek lejár a szavatossága, az veszteség. A veszteség pedig óvatosabb megrendelésre késztet. Még kevesebbet, még olcsóbbat, még kisebb választékot eredményez. Ami viszont magával hozza, hogy egyre kevesebben térnek be a boltba, hiszen “alig kapni valamit”.

Ördögi spirál. Nemhogy haszon nincs, de elkezdődik a harc a fennmaradásért.

Aztán muszáj még egy dologgal számolni. Azokkal a családokkal, akiknek nem tart ki a jövedelme a hó végéig. Akik “felírásra” vásárolnak, vagyis hitelbe, hogy majd a következő hónapban, amint jövedelemhez jutnak, megadják a tartozást. Innen a boltos szociális érzékenységére van bízva a dolog, már nem mint boltos, hanem mint magánszemély van jelen a történetben. Aki megszánja az asszonyt, mert tudja, ha nem ad neki kenyeret, tényleg nincs mit enniük, ad hát, és felírja a tartozást. Van, aki ugyanannyit, más, hogy magát is bebiztosítsa, többet, kamattal.

Ez is megy egy darabig. De a görgetett adósságoknak a sajátossága az is, hogy nemhogy nem tűnnek el soha, hanem folyamatosan nőnek. A boltban felírt adósság is. A boltos ekkor “bekeményít”. Csak akkor ad felírásra, ha kifizették a tartozást. Ez menne is, de közben megjelenik egy másik piaci szereplő is, vetélytársaként a kisboltnak: a boltocskázó. Aki teljesen a fekete zónában működik, és nála alapszolgáltatás, hogy felírásra is ad. És bármit beszerez. Tőle bármikor megkapható minden. Igaz, többszörös áron, de bármikor. Akkor is, ha nincs pénz.

A pénz nélküli családok pedig hozzá fordulnak, hiszen ott nincs korlát. És mikor nincs pénz, akkor onnan vásárolnak. A pénz megadásában pedig itt más módszerek vannak, míg a boltban várja a boltos, hogy betérjen hozzá az adós, és a következő vásárlása előtt rendezze a számláját, itt házhoz megy a beszedés, már a postakocsi után, ami a családi pótlékot hozza, rögtön jelentkezik az illető, aki füzetben vezeti a tartozásokat. Ami sokszor követhetetlen annak a számára, ami nála vásárolt. De reklamáció nincs. És a tartozást itt muszáj megadni. Láttunk már olyat is, hogy a postakocsi leállt a település központjában, a behajtók pedig előtte is és utána is lezárták autóval az utcát, aki felvette a pénzt, az nem mehetett úgy el, hogy ne találkozzon velük, akik behajtották az adósságokat.

A boltban felhalmozott tartozás kifizetésére így nem marad. Örökös út ez, ismétlődik hónapról hónapra, néha, mikor valami miatt nagyobb pénz áll a házhoz, akkor csökken valamelyest, de meg nem szűnik az adósság sosem.

A bolt forgalma pedig fokozatosan csökken, a bért, a rezsit ki kell termelni, és ez lépésről lépésre viszi csődbe őket. A végén egyetlen tétel marad, ami iránt folyamatosan van kereslet. A kis féldecis töményszesz, vagy az olcsó kannásbor. Aminek persze szintén megvan a feketegazdaságban is a párja, de azért egy darabig biztosítja a túlélést ez is. Még “pult alól is” próbálták ezzel túlélni, de sokáig így sem sikerült.

Szóval, ezekre a problémákra nehéz olyan üzleti tervet készíteni, ami betartható. Ami biztosítja az üzlet fennmaradását, és olyan szolgáltatást tud adni, ami segíti a falu népességmegtartó hatásának érvényesülését.

Megoldás talán akkor lenne, ha ezzel párhuzamosan a munkalehetőségek is bővülnének, és lenne kiszámítható jövedelme a családoknak. No meg akkor, ha a feketekereskedelem visszaszorulna. Így félő, hogy a cél csak ott teljesül megint, ahol nincs nagy baj. Ahol pedig van, ott csak egy próbálkozás marad, amit leamortizál rövid idő alatt az a problémahalmaz, ami eddig is a boltok bezárásához vezetett.