Nos, az idén a járvány miatt nehezített pályán kellett megszervezni a karácsonyt az Igazgyöngyben. Hamarabb kezdtük, nehezen indult, de a végére nagyon jól kialakult. Mi egy kis civil szervezet vagyunk, nem voltak nagy, az országosan hallható hirdetéseink a médiában, maroknyi a csapat is, aki dolgozott benne, mégis 24 környékbeli és 45 távoli településen 2154 gyereket és családjaikat értünk el ajándékkal, vagy ajándékkal és élelmiszercsomaggal, vagy ajándékkal, élelmiszercsomaggal és brikettel, december 8-18 között.

15 oktatási intézmény gyűjtött nekünk ajándékokat, vagy édességet, tartós élelmiszert, ami nagyon szép, hiszen most ezeknek a megszervezése külön nehézségekkel járt. 25 cég küldött valamilyen tárgyi adományt, ami játék, tartós élelmiszer, tisztítószer, brikett, vagy valamilyen termékük volt. 90 egyéni csomag érkezett hozzánk, és volt több fuvar a fővárosból, ami gyűjtések eredményét hozta le, vagy több helyről gyűjtött be egy-egy segítő adományokat, cégektől és magánszemélyektől is. Gyűjtöttünk mi is élelmiszeradományt a Tescoban, és vásároltunk is ami hiányzott, a pénzbeli támogatásokból.

Két célzott akciónk volt, az egyik a Freywille karácsonyi doboz licitálós akciója, melynek bevételéből a társadalmi vállalkozásunkat fejlesztjük majd. A másik még tart, a Klubrádió is nehéz helyzetben van, mégsem törték meg a hagyományt, és újra mellénk álltak, az “Ajándékozz karácsonyt!” akcióval.

Határozottan érzékeljük, hogy ez az év, bár nehézségekkel volt teli, mégis tovább erősítette a társadalmi beágyazottságunkat. Sok új segítő kapcsolat jelzi ezt, egyre nő a követőink száma a közösségi médiában, sok felajánlás, kapcsolódás-keresés van, szakmai és támogatói vonalon is. Bizonyára mindennek köszönhető, hogy az utóbbi két hétben 24 céges utalás, és 587 magánszemély támogatása érkezett a számláinkra. Még nem zártuk le, hiszen még nincs vége, de biztosan nem lesz kevesebb támogatás, mint a tavalyi évben. Ennek köszönhető, hogy az Igazgyöngy karácsonya most több családot ért el, mint tavaly, és már azt is biztosan tudjuk, hogy a januári nehéz hónapban is lesz mihez nyúlni, ha segítséget kérnek tőlünk a rászorulók.

Érkeznek még adományok most is, várjuk holnap pl. a Mikulásgyár élelmiszer gyűjtéséből származó adományát, ez lesz majd az alapja a januári kríziskezeléseknek. És kapunk még pénzadományokat is, ezeket is erre a területre csoportosítjuk majd át.

Persze jönnek még kérések is, de ebben már határt kell tartanunk, mert ennek sosincs vége, akik hallják, hogy valakinek adtunk, küldtünk, jelentkezik, hogy ők is kérnek. De mindig lesz, aki kimarad, aki nem tudta, hogy mi is adunk, aki későn szólt. Ha nem húzunk egy határvonalat, mi is sérülünk benne, mert egyre több lesz az ingerült telefon, mi pedig nem bírjuk leállítani a mindig újratermelődő kérések vonalát, és nem marad idő a visszacsatolásra, pedig ez nagyon fontos, az átláthatóságot ebben is szem előtt kell tartanunk.

Akik postán küldtek, nekik így csatoltunk vissza, képeslappal, postani úton. Akik utaltak, és megvan az emailcímük, nekik emailben. Vannak, akik a facebookon jelentkeztek be, nekik a messengeren próbálunk köszönetet mondani. És vannak, akiket nem érünk el, bármennyire szeretnénk, mert vagy nem tudjuk beazonosítani, vagy nem adott meg semmilyen elérhetőséget, így nekik csak egy központi köszönet, visszacsatolás marad. No meg, biztosan van, amit még mindig mi mulasztunk el, bár egyre teljesebb a támogatói adatbázisunk, de mi is emberek vagyunk, akik tévedhetünk. Ezért kérjük, hogy akik nem kaptak visszacsatolást, írjanak, és pótoljuk.

Ilyen létszám mellett azt már nem tudjuk biztosítani, hogy pl. mindenkinek a saját cipősdobozos adományának átadásáról küldjünk fotót. A dobozok egy nagy átrendeződésen mennek át a beérkezés és a kiszállítás között a települések szerint, no meg nem és életkor szerint is új csoportokat alkotva. Persze azok, akik kívánságteljesítők voltak, vagyis előtte már volt egy kapcsolatfelvétel, nekik igyekszünk egyénileg visszacsatolni,vagy legalább csoportképekkel. És persze mindenhol betartva a GDPR szabályait, hozzájárulást kérve a fotózáshoz, még akkor is, ha az nem kerül ki a nyilvánosság elé, csak a támogatónak megy vissza.

Nehézség az is, hogy ezt az egész célba juttatást mi a téli szünet előtti egy hétre szorítjuk be, ám a gyerekek ilyenkor még suliban vannak… ezért vagy oda szervezzük az átadást, ami azért nem volt most egyszerű, vagy hazavisszük, ám ilyenkor fotót a szülőről tudunk készíteni, ahogy átveszi, miközben a támogató a gyereket szeretné látni…

Sok dologra kell figyelnünk tehát, és az elvárások, amelyek felénk irányulnak, nagyok. Nemcsak a rászorulók részéről, hanem a támogatók részéről is. Sokan hiszik pl. azt, hogy a cipősdoboz ajándékok a karácsonyfa alá kerülnek majd, és szentestén bontják ki, mint azokban a családokban, akik küldték. De ebben a másik világban ez nem így van. Nemcsak azért, mert sok helyen karácsonyfa sincs, hanem, mert itt többnyire nincsenek ilyen pontosan tartott családi hagyományok. A karácsonyi családi hagyományok kialakulásához sok minden hiányzik. Itt mindig a lehetőségek szabják a dolgokat. Alig tudunk olyan családról, ahol eltették a gyerekek ajándékát karácsonyig. A többiek kibontották, azonnal, és már rég játszanak az ajándékokkal.

Valaki írta is most, hogy arról szeretne fotót kapni tőlünk, ahogy szenteste kibontják a gyerekek a csomagot… Ez pedig nemcsak a fentiek miatt nem realizálható, hanem azért sem, mert mi segítők is emberek vagyunk, és ekkor már mi is a saját családjainkkal szeretnénk lenni. Folyamatosan beszélek erről is, hogy a mi szerepvállalásunk ebben nem jelentheti azt, hogy állandóan rendelkezésére állunk mindenkinek…és itt vagyunk szenteste, karácsony bármelyik napján, és csak és kizárólag ebben a problémamegoldásban élünk.

Olyan furcsa ez, hogy ezt nem várja el senki azoktól a nagy szervezetektől, akik most pénzt gyűjtenek, karácsonyra…. mintha a nagy rendszerben természetes lenne, hogy munkavállalók vannak benne, de a kicsiknél nem. Felénk mintha nagyobb lenne az elvárás az önkéntes segítésben. Vajon miért van ez így? Miközben azt gondolom, nagyon átláthatóan, megbízhatóan végezzük ezt a munkát mi is.

Szóval, nehéz mindent összehozni, a rászorulók igényeit, a támogatók elvárásait, és a segítők erejét, idejét.

Nagyon elfáradtunk, de elégedettséget is érzünk a mostani igazgyöngyös karácsonnyal kapcsolatban. Leginkább azért, mert az összefogás üzenetét hordozta, minden eleme. A tenni akarásét, az odafordulásét, és a szeretetét. Az emberi jóságét.

Azt hiszem, ennél többet egy gyerekszegénység ellen küzdő civil szervezet nem kívánhat. Köszönet a sok gyerekmosolyért, amit kaptunk, mindenkinek, aki bármilyen módon segítette az Igazgyöngy karácsonyát!