A leszakadó kis falvakban, szegregátumokban jellemzően nincsenek szociális bérlakások, helyette viszont igencsak kusza tulajdonviszonyokat találhatunk. Az elhagyott ingatlanokra olyanok formálnak jogot, akiknek köze sincs hozzá, ám határozottan állítják, hogy a tulajdonos felhatalmazta őket, és beleköltözhetnek, kiadhatják, eladhatják, stb. Ami meg legálisan a tulajdonos nevén van, oda pedig mások jelentkeznek be, persze csak papíron, hogy a szociális támogatásokat elérjék. Persze ez sincs ingyen, ez is egy jövedelemszerző lehetőség. Elképesztő a kuszaság.

Sok az olyan ingatlan, amelyikből kihaltak, az örökösök viszont már nem tudni, hol élnek. Vannak, ahol a tartozások miatt már az árverés szakaszában van az adott tulajdonrész. De ennek nem érdemes nekivágni, hiszen egyhatod résszel még semmire sem megyünk. Az is előfordult már, hogy az érintettek azonnal felbukkannak, amint üzletet látnak benne, még akkor is, ha előtte évekig nem is érdeklődtek. Fogalmam sincs pl. honnan tudnak meg egy adósságrendezést a fél tulajdon esetében, mert azonnal eladásra kínálják a másik felét, amit árverésen vettek meg, évekkel ezelőtt, jelezve, hogy különben eladják egy “fővárosi építőipari cégnek”… Ami persze remek lenne, ha végre legálisan akarna egy cég-telephelyet itt, egy zsákfaluban, bár gyanítom, vagy sosem voltak itt, és nem látták, milyen helyről van szó, vagy ők sem a legális utat választanák.

Azt hiszem, az ingatlanok mögött ma nagyon sok sötét ügylet van, minden esetre akár melyiket próbáltuk még, mindenhol nehézségekbe ütköztünk. Ahol sikerül kibogozni a tulajdonviszonyokat, és megtalálni az örökösöket is, akik ráadásul nem gondolják azt, hogy itt aztán egy fővárosi, vagy nagyváradi ingatlan árát érik a régi vályogházak, ott neki tudunk futni. Meg persze akkor, ha mindehhez tudunk forrást teremteni is.

Már jó ideje világos, hogy a lakhatási szegénységet nem kezeli a CSOK, bár csodával határos módon pár családnál azért sikerült lehívni. De azt is látjuk, hogy sokan vannak, akik a feltételeket nem tudják teljesíteni, ám gyerekeik vannak, több generáció él együtt, és folyamatos a konfliktushelyzet a túl nagy létszám és a generációs szegénység összes hozadéka miatt.

Legkilátástalanabb helyzetben azok vannak, akik egyedül nevelik a gyereküket, néha többet is, és a szülőkkel laknak. Az önálló lakhatást segítő programunkban első körben őket célozzuk meg.

Támogatók segítségével sikerült egy házhoz hozzájutnunk, és a felújítási munkáknak is a végére értünk, ami nagy szó, mert szakembert találni bármihez most a legnagyobb kihívások egyike. Dolgozunk még más házakon is, próbáljuk a tulajdonviszonyokat tisztázni, és olyan állapotú ingatlanhoz hozzájutni, ami még felújítható, és nem irreális árat kérnek érte.

Most végre egy házzal elindulunk. Mint minden nálunk, ez is sajátos, egyedi próbálkozás lesz, aminek a célja a képessé tevés. Jelen esetben a független, önálló életre, a gyerekei iránt felelős szülői magatartás és az önfenntartási képesség fejlesztésével.

Szóval, ez egy fejlesztő lakhatáshoz juttatás lesz, egy erősen mentorált segítségnyújtás. Szerződéssel, amiben az anyagiakat egy jelképes bérleti díj jelenti, és a rezsi.

A rezsi itt a korábban felszerelt kártyás villanyóra-rendszerben fizetett elektromos áramra vonatkozik, meg a szemétszállítási díjra, amihez hozzájárul az önkormányzat lakásfenntartási támogatása, hiszen bejelentett lakóról lesz szó. A víz nincs bevezetve a házba.

Ez szándékolt döntés volt, nem szeretnénk magasabb komfortfokozatú házba költöztetni őket, mint amiben laktak. Azt gondoljuk, ha azonos körülmények között szilárdítjuk meg az önfenntartási képességeket, könnyebben épülnek be. A vizet az utcai kútról viszik majd, épp a ház előtt van egy. Ezzel, és az ehhez kapcsolt feltételekkel, amit az induláshoz adunk (vizeskanna, vödör, vízmelegítő fazék, keverőtárcsás mosógép, centrifuga, takarítóeszközök és a szükséges bútorzat, kályha, edények, gáztűzhely, palack) minden adott lesz ahhoz, hogy olyan környezet lehessen, amiben a gyerekek biztonságosan nevelhetők. Mindent leltárral adunk át, amit ellenőrzünk időnként, és úgy, hogy elvárás, annál rosszabb állapotba, mint amiben megkapták a házat, ne kerüljön semmi.

Természetesen a pénzügyi tudatosság kialakítására is hangsúlyt fektetünk, partneri viszonyban, de segítve, hogy a kevés pénz kitartson a hónap végéig, megtanítani tervezni a költségeket, és azt is, hogy a beszerzés is fontos, honnan vesznek bármit és mennyiért.

A szerződésben lesznek egyéb feltételek is, pl. tavasszal a kiskertművelés, baromfitartás, ezt is szeretnénk megtanítani, beépíteni, az élet természetes részévé tenni. Nem titkolt szándék az sem, hogy a szülőnek munkát is adjunk, ami majd új távlatot nyit.

Ugyanis ha minden megfelelően, jó együttműködésben és kölcsönös megelégedésben alakul, kitűzhetjük először a fürdőszoba kialakítását, aminek a költségeit még az alapítvány vállalja, majd a ház megvásárlását is távlati célként, amit a foglalkoztatással összekapcsolva kezelnénk.

Azt hiszem, világosan látszik, hogy ez is egy hosszú távú, fejlesztő, “képessé tevő” projekt. Biztosan nagyon tanulságos lesz, sok hasznos tapasztalatot szerzünk majd. De ha működőképes lesz, mintaként szolgálhat a következő családoknak. Mert ez a társadalmi réteg az, akiken semmiféle fejlesztés nem mozdít az integráció irányába, mert ők sem az iskolától, sem a családjuktól nem kapták meg azt a tudást, amivel másfajta életstratégiát építhetnének, mint a szüleik.

Én bízom a sikerében. A pozitív, támogató jellegű, de nem a tanult tehetetlenséget erősítő mentorálásban. Amiben nem lépünk túl nagyot. Inkább minden lépést kettébontunk, mert nem várhatjuk el, hogy akkorát lépjenek, mint amit mi, egy másféle szocializációval lazán meg tudnánk tenni. Kell, hogy ők is motiváltak legyenek, higgyenek bennünk, és lássák, nem tűzünk ki elérhetetlen célokat eléjük. De azt is kell, hogy értsék, nem a mi dolgunk biztosítani mindent, az ő felelősségük a saját életük megszervezése.

Ez egy próbálkozás lesz arra is, hogy megértessük, bizonyítsuk: ha bevállaljuk, hogy bepótoljuk a felnőtt generációban, ami elmaradt, van megoldás.

A megoldást pedig keresni kell, mindig. A következő generáció miatt. Hogy ők másképp élhessenek majd, másfajta életstratégiával.