Azt hiszem, valami nagyon félrecsúszik az uniós fejlesztések fókuszaiban. Őrületes pénzek kerülnek be újra és újra ugyanannak a problémának a megoldásába, de változást nem látni. Újra felfedezett és újra kidolgozott dolgokat annál inkább. Próbálom keresni, hogy ennek mi értelme van így, de nem találom.
Fejlesztések kezdődnek, melyek csak a kidolgozásig jutnak, és nyom nélkül tűnnek el. Kidolgozott programok, melyek sosem kerültek beépítésre. Mérés nélkül lezárt projektek, melyeket ugyanúgy lebonyolítanak újra, más szereplőkkel, ugyanolyan fókuszokkal, mindegy, hogy az előző sem sok beépülő eredménnyel zárult. Nem látni, hallani, hogy elemezte volna bárki a befektetett pénzek és a társadalmi hasznosulások arányát. Mintha a pénz lehívásának kipipálása fontosabb lenne, mint az, hogy tényleges hatást váltson ki a program. Sok pályázatban meghatározzák a pályázók körét, hátha így célzottabb lenne, de e között az időpont között és a pályázat kiírása között eltelt két-három év alatt már annyit változik pl. a demográfiai mutatók terén, hogy a pályázók listája értelmét veszti. De nincs módosítás, a valós helyzethez igazítás, a lista megmozdíthatatlan szentírásként marad, így, ahova kellene, oda nem mehet pénz, ahol meg nem ez a legégetőbb gond, oda lehívják, hisz a pénz a fontos, elszámolni meg el lehet mindennel.
No és minderre még rátelepül az egyre növekvő mértékű korrupció, vagy az átpolitizálódás, sajnos a kettő már egybeforrt, ami nem feltétlenül a szakértelem alapján határozza meg a nyertesek körét.
De most nézzük csupán a tartalmi kérdéseket. Mondjuk az oktatásban. Újra óriási összegek nyílnak az oktatás megújítására, fejlesztésére. Bár leginkább a rendszerrel, a struktúrával van a gond, ebben nehéz jó és korszerű, még nehezebb esélykiegyenlítő oktatást szervezni, hogy a sokszínűségről ne is beszéljek, de a rendszer átalakítása szóba sem kerülhet, így maradnak a tartalmi fejlesztések. Ezek ugyan, sok ponton világosan látszik, hogy nem illeszthetők a mostani rendszerhez, és időben sem tervezhető megfelelő változás, de ezt nem feszegeti senki.
Újra halljuk a jól ismert szavakat: kulcskompetenciák, digitális kompetenciák, a hátrányos helyzetű gyerekek továbbhaladási esélyeinek növelése, tevékenységközpontú oktatás, a köznevelés hátránykompenzációs szerepének növelése, pedagógiai kultúraváltás elősegítése, együttműködési képességek fejlesztése, tanulásmódszertan, stb.
Uniós finanszírozású programok sorát tudnám idehozni, ahol ugyanezekkel a fogalmakkal dolgoztunk.
Sokan emlékezhetünk még egy nagy-nagy projektre, még az előző színű kormánynál, akkor az Educatio koordinálta ezt, talán két évig, vagy még tovább dolgoztunk az integrációt segítő pedagógiai fejlesztéseken, kb. ugyanezekkel a célokkal, mint amelyeket most hallani, több területen. Én a kooperatív munkacsoportban, ahol a tanárképzés és a tanártovábbképzés számára is kidolgoztunk beépíthető modulokat, sőt, megtörtént több lépcsőben a képzők képzése is. Volt ennek differenciálás, és még sok más, fontos területe is. Aztán az egész úgy tűnt el, ahogy volt. Kézikönyvekkel, tananyag-kidolgozásokkal, szakértőkkel együtt.
No meg, szintén uniós forrásból, ott volt a kompetenciafejlesztő oktatás pilotprogramja is. Ennek a fogalmai is egybeesnek a most megfogalmazott célokkal. Akkoriban tantestületek sorának a képzése történt meg, mire legalább ezekben az iskolákban beépült volna, mire érzékelhető eredményei lettek volna, váltás történt, és eljutott ez is a kitörlés úgy tűnik, nálunk tipikus, a kormányváltásokhoz kötődő útjára.
De ugyanez megvan egy kormány irányítási időszaka alatt is. Nem volt még olyan rég, hogy a komplex művészeti nevelés programja az egész napos iskolához kötődve, szintén uniós forrásból kidolgozásra került. Sok gyakorló pedagógus dolgozott ki, tanított le tananyagokat, melyek a képzőművészet-zene-drámajáték összekapcsolásával adtak volna fejlesztési lehetőséget a délutáni iskolai elfoglaltságok között a gyerekeknek. Remek ötletek, feladatok sokasága alkotta azt a tartalmat, amit az OFI koordinálásával létrejött. Már akkor látszott, a beépülés akadálya lesz az, hogy nem lesznek hozzá felkészült szakemberek, de akkor még emlékszem, beszéltünk tervezett továbbképzésekről is. Aztán elcsendesedett minden. A pályázat lezárásra került. Hol vannak most ezek az anyagok? Ki tudja? Ám most hallani, lesz komplex művészeti nevelési programkidolgozás újra. Új szakértőkkel.
Vagy ott volt a TKKI által szervezett hálózat, a hátrányos helyzetűeket sikeresen oktató iskolák gyakorlóhellyé történő felkészítésével. A felkészítés megtörtént, ám utána semmi. Azóta nem hallani erről a programról semmit, már a TKKI sem létező intézmény.
De nemcsak az oktatás területén tudnék példákat sorolni. A Gyerekesély Program újraindul, ám nem látszik, elemezte-e volna bárki az előző, hatalmas uniós forrás felhasználásnak eredményességét. Tudom, biztosan tudom, hiszen ezek mechanizmusok már, hogy az indikátorokat mindenki teljesítette, mindenhol, mint sikeres fejlesztés lett kommunikálva az egész….de a valóságban mi változott? Mi változott attól, ha egy forráshiányos, rossz struktúrájú rendszerbe átmenetileg, két évig, programomként 600 milliót öntöttek? Persze mindenki örült a plusz pénzeknek, lehetőségeknek, ám nem látni, hogy a pályázatok lezárulta után ezekből mi maradt fenn? Pénz nélkül mi működik még? És főleg, milyen hatásfokúak a működés következtében a változások? Mennyit tudtak a Biztos Kezdet Házak, e program fennmaradt, nagy eredményei változtatni a legelesettebbek esélyein? Mi történik azóta ezekben a házakban, az eredeti célhoz viszonyítva?
Persze van erre protokoll, hiszen a pályázati rendszernek része az utánkövetés is. Tudjuk mindannyian, hogy megy ez is. Újra és újra bejelöljük a kis pipákat az évenkénti követést szolgáló indikátortáblázatban, és visszaküldjük, igazolva, hogy a fenntartási időszakban is működik a program. És még biztosan rá is tudnánk húzni ezt az alapműködésünkre, ha ténylegesen igazolni kellene. De mindenki tudja, ezek a fejlesztések csak addig működtek, amíg a forrás rendelkezésre állt. Ami infrastrukturális jellegű volt, az megmaradt. Lettek üres, közösségi célú épületek, melyek többnyire zárva várnak új uniós forrásokra, hogy az abban megvalósuló program átmenetileg hasson valamire, aztán változás nélkül fejeződjön be ez is, és zárják újra kulcsra.
A pénz meg jön, majd megy, elfolyik a nélkül, hogy társadalmi változást generálna. Mert nem lett jobb, sokszínűbb az iskola, nincs pedagógiai paradigmaváltás, nem csökkent a gyerekszegénység, a szegregátumokban élők élete és esélyei változatlanok maradtak. Sőt, sokfele még romlott is a helyzet. Persze ez „csak” a valóság. A pályázatok elszámolása és a téma kommunikálása mindenhol mást mutat. Az pedig, hogy ennek így mi értelme van, bár már többször írtam róla, de ma sem tudom.
